Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
A három központ tehát eladó- és vásárlóhelyként nagyjából egyenrangú volt, azzal a különbséggel, hogy a Duna mentén fekvő Földvár és Paks közlekedési adottságai jóval kedvezőbbek voltak, mint Szekszárdé. Nyilván ez a magyarázata, hogy Szekszárdot egyetlen település sem vallotta egyedüli piachelyének (míg Paksnak a Duna túlpartján, a révvel szemközt két Pest megyei helységre kiterjedő, tiszta körzete volt, és ezeken kívül még további 3 Pest megyei település vallotta Kalocsa mellett piachelyének), és hogy Földvár mellett is csak a szomszédos 1 falu vallotta egyik piacának. Szekszárd gabonaforgalma egyébként nem lehetett jelentős, hiszen lakói az összeíráskor azt vallották, hogy a szükséges gabonát Bajáról hozzák hajón. Saját vásáraikon kívül eladóhelyükül az összes közelebbi és távolabbi (2-8 mérföldre fekvő) jelentősebb megyei vásárhelyeket - Tolnát, Paksot, Földvárt, Hőgyészt -, valamint Baját és Pécset is felsorolták. Ezeket azonban valószínűleg elsősorban a szekszárdi kézművesek és kereskedők látogatták; e feltevést alátámasztja az összeírás megjegyzése is, amely szerint az igásállattal rendelkezők a kézműveseket és kereskedőket fuvarozták a buda-eszéki postaúton a környező vásárokra. A város vonzerejét megyeszékhely-szerepköre tehát nem tudta jelentősen növelni. Földvár szerepe a Högyésszel megosztott piackörzetében dominánsabb volt, hiszen Hőgyész kézművesipara és kereskedelme jóval jelentéktelenebb volt. 114 iparüzője 34 mesterséget folytatott, s bár kereskedőinek száma (25) meghaladta a Földváron működőkét, nagyrészt (18) vándorkereskedők voltak, vagy korlátozott kiskereskedést folytattak. A legmagasabb kimutatott kereskedelmi tőke összege 800 forintot tett ki, átlagos értéke 218 forint volt. Hőgyész tehát - akárcsak Veszprém és Pécs mellett - Földvár mellett is inkább a kisebb tételű adásvételek, alkalmi beszerzések és eladások színhelyéül szolgálhatott, s körzete lakosságával kialakított kapcsolatában a vásározó kereskedők és kézművesek nagyobb szerepet töltöttek be. Hőgyészt mindössze egy település, Váralja (ahol kőszénbánya működött) vallotta egyedüli piachelyének. A központ lakói viszont saját vásáraik mellett Földvárt nevezték meg piachelyüknek, hasonlóképpen Paks is, de az utóbbi lakói gabonájukat a Dunán közvetlenül Pestre is szállították. Pakshoz hasonlóan vallott piachelyet a megye Fényes szerint legnagyobb kereskedőhelye, Tolna is, amelynek vásárát saját lakosságán kívül egyetlen település sem mondta piachelyének. A nem egészen 5000 lakosú településben 192 mester (egyharmaduk összesen 69 legénnyel) 36 mesterséget űzött. A kézművesipar struktúráját - Földváréhoz hasonlítva - az élelmiszer-, bőr- s főképpen az építőipar jóval nagyobb, a ruházati és textiliparban működők jóval csekélyebb aránya jellemezte. 1828-ban 7 kereskedőt írtak össze, kevesebbet tehát, mint Földváron, s közülük csupán egy 2000, illetve egy 800 forint tőkével rendelkezőről feltételezhető kiterjedtebb kereskedelmi tevékenység. A kereskedelmi tőke átlagos összege - 635 forint - viszont alig volt csekélyebb a földvári átlagnál. A kereskedők összetételéből ítélve - 4 mercator és 3 quaestor (az utóbbiak közül az egyik fával kereskedett, a másik vándorkereskedő, a harmadik pedig mindössze 60 forint tőkével rendelkezett), arra kell következtetnünk, hogy a terményforgalom lebonyolításában a helyi kereskedőknek - Földvárhoz hasonlóan - csekély szerep jutott. Annál nagyobb volt a helyi lakosság részesedése a szállításból: az összeírt 23 hajós közül 16 társulva bírt hajókat: négyen 6, összesen 13 000 mérő befogadóképességű, ketten egy 10 000 mérő, öten egy 5000 mérő és ketten egy 500 mérő befogadóképességű hajót bírtak közösen. Rajtuk kívül egy hajós egy 1000, kettő egy-egy 800, három egy-egy 500 mérő befogadóképességű hajó tulajdonosa volt, egy pedig részbirtokosa egy 600 mérő befogadóképességű hajónak. (Pakson mindössze egy hajótulajdonost írtak össze, aki két, összesen 1000 mérő befogadóképességű hajóval rendelkezett.) Feltehetően a szállítandó gabona őrlése is - Pakshoz hasonlóan - komoly jövedelemforrása volt a lakosságnak: Fényes szerint 20 (Pakson 22) malom
