Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

keresletnek örvendő agrártermékek eladását részben maguk a mezővárosi kereskedők bonyolították, a más mezővárosok országos vásárain felhalmozott feleslegeket a városi vagy külföldi kereskedők vásárolták fel. A mezővárosok kedvező földrajzi elhelyezkedése, amennyiben a túlnyomóan a határszéleken elhelyezkedő civitasokkal szemben egyenletesen oszlottak meg az egész ország területén, lehetővé tette, hogy a jobbágyok a mezővárosi piacon adják el terményfeleslegeiket, és itt vásárolják meg a mindennapi szükségleteiket kielégítő iparcikkeket, ugyanakkor a városi kereskedőt is megkímélték attól, hogy a falvakban szétszórt terményeket felvásárolja, mert egy-egy körzet terményfeleslegét a mezővárosi vásárokon felhalmozva találta meg. Ilyenformán a kisebb mezővárosok mintegy közvetítőként léptek fel falu és város között, ily módon a nyugati kisvárosok funkcióját töltve be. Ha a mezővárosok - s elsősorban a funkcióik alapján nagy és középvárosoknak tekinthető oppidumok - felemelkedésüket elsősorban agrártermelésüknek és az agrártermékekkel folytatott kereskedelmüknek köszönhették is, a mezővárosok virágzásának alapját nem egyoldalúan őstermelésük, s nem kézműiparuk, hanem a kettő összefonódása teremtette meg. S éppen ez az, ami a mezővárost mind a falutól, mind a fejlődés kezdeti stádiumában álló várostól megkülönbözteti. Mert nem a kézműiparnak önellátó mezőgazdasággal való párosulásáról van szó, amely a városokra kialakulásuk korszakában oly jellemző, s nem az árutermelő mezőgazdasággal párosult falusi háziiparról; fő jellemzőjük az árutermelő mezőgazdaság és árutermelő kézműipar összefonódása volt. A középkori oppidumok kialakulása és fellendülése, mondhatnánk, a középkori mezővárosi hálózat kialakulása a 15. században ment végbe. De már e század végétől számos tényező negatív irányban befolyásolta fejlődésüket. A 15-16. század fordulóján fellángoló feudális reakció jobbágyellenes intézkedései - a szabad költözés korlátozása, a kilencedkötelezettség megújítása jobbágyi terhek követelése a bérelt földek után stb. - erősen sújtották a mezővárosi polgárokat is. Kedvezményeik megszüntetése nemcsak szabad árutermelő tevékenységüket gátolta, de egyben szorosabbra fűzte függőségük szálait is. A termény- és állatkereskedelembe bekapcsolódó nemességnek kedvezményeket és előjogokat biztosító törvények pedig az oppidumok meggazdagodásának alapvető forrását, kereskedelmét bénították. E sérelmek állították tömegesen a mezővárosok lakóit Dózsa zászlaja alá; küzdelmük elbukott, a felkelést követő véres bosszú megtizedelte soraikat, a megtorló törvények, s - köztük elsősorban a röghöz kötés -súlyos következménnyel jártak, elvágva többek között utánpótlásukat, megakadályozva népességük gyarapodását. A következő két évszázad állandó háborúi és harcai sem kedveztek a békés termelőmunkának vagy a kereskedésnek. A török hódítás, az ország részekre szakadása elvágta vagy módosította a régi piackapcsolatokat, az ősi kereskedelmi utakat. A majorsági gazdálkodás kialakulása után a mezővárosi polgároknak nem csak a jobbágyság módosabb, árutermelő rétegével és a polgársággal kellett osztozkodnia a mezőgazdasági termények termelésében és kereskedelmében: sokkal hatalmasabb konkurenssel találta szembe magát a mezőgazdasági árutermelésbe bekapcsolódó nemesség személyében. Mindezen fékező tényezők - még ha egyes mezővárosok sorsára tragikus következményekkel jártak is - a mezővárosi fejlődés egészét nem akasztották meg, hiszen a kialakulásukat meghatározó tényező - az agrártermékek iránti külső és belső kereslet - csak fokozódott, egyrészt az országban állomásozó katonaság, másrészt a szomszédos iparosodó országok növekvő élelmiszer- és takarmányigénye által. A piacra kerülő gabona, bor és állatok jelentős részét továbbra is a mezővárosok termelték, illetve tenyésztették; piacaik jelentősége is növekedett, hiszen a bizonytalan viszonyok között a falvak népe természetszerűen a legközelebbi vásáron igyekezett értékesíteni terményeit és beszerezni a szükséges iparcikkeket. A háborús viszonyok között nagyobb biztonságot ígér-