Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
várost. A várnagyok ismételt felszólítására is csupán heten szánták el magukat a várba költözésre: őket azonnal fogságba vetették, mint a puskaműves írja, „wegen irer widerspannigkeit und widerparteische wesen" [„Az ő engedetlenségük és ellenszegülésük miatt"]. A foglyok azt kérték, hogy engedjék ki legalább Asztalnok Pétert egy társával, s azok majd utasítani fogják a községet, hogy hagyjanak fel a Czibakkal való tárgyalásokkal. De alighogy kint voltak a várból, Asztalnok összehívta a polgárokat, és elrendelte, hogy ha éjjel jönnek Czibak emberei, nyissák ki a nagy fákkal eltorlaszolt városkaput. Ez meg is történt, s így Czibak katonái még aznap éjjel bejutottak a városba. Július 17-én megkezdődött a vár ostroma. A polgárok élelemmel látták el az ostromlókat, és segítettek nekik a sáncok ásásában. A polgárok átpártolása annál is veszélyesebb volt, mert a puskapor kivételével pontosan ismerték a vár készleteit.123 A gyulai polgárok átállása Szapolyai oldalára kétségtelenül megkönnyítette az ostromlók dolgát. Ezt méltányolták is, mert az 1530. január 9-én kötött 75 napos fegyverszünet egyik fő feltétele a fogva tartott gyulai polgárok szabadon bocsátása volt.124 Természetesen a vár eleste nem csak és nem elsősorban a polgárok átállásának következménye volt. Nagy szerepet játszottak benne az őrség belső ellentétei, a készletek elégtelensége és a várőrség kis létszáma is. A bennszorult nemesek, de maguk a várnagyok is, látva a harc kilátástalanságát, s meggyőződve arról, hogy segítséget nem remélhetnek, maguk is hajlottak a megadásra. Több tárgyalási kísérlet is történt, s végül féléves ostrom után, 1530. január 9-én 75 napos fegyverszünetet kötöttek, hogy ezalatt megtudják, remélhetnek-e uruktól segítséget. Mivel semmiféle támogatást nem kaptak, március végén a vár Czibak Imre kezére került. Győzelmét elősegítette a mezővárosi polgárok szívós harca is; nemcsak a város átadása, hanem az azt megelőző fél év politikai küzdelmei is, melynek során a polgárság megbuktatta az őrgróf oldalán álló Szapolyai-ellenes bírót, és önkormányzati szerveinek segítségével mind a bíráskodás, mind az adószedés területén szembeszegült földesura rendelkezéseivel, s nyomást gyakorolt a várnagyok magatartására is. A gyulai események ilyen részletes leírását azért tartottuk szükségesnek, mert páratlanul érdekes betekintést enged a mezővárosi lakosság és önkormányzati szervek harci módszereibe. Korántsem kívánjuk azt állítani, hogy a mezővárosi önkormányzati szervek többsége a gyulaihoz hasonló széles körű politikai funkciót töltött volna be. De a földesurakkal kötött megállapodásokkor, a mezővárosi lakosság terheinek és jogainak rögzítésekor, kiváltságaik, kedvezményeik kivívásakor hasonló módszerekkel élhettek. A gyulai példa nemcsak azt bizonyítja, hogy kedvező körülmények között egy jelentős, gazdag mezőváros polgárainak képviselői szűkebb közösségük érdekeinek védelmén túl közeli környékük pártharcaiban is érvényesíthették valamelyest befolyásukat, de arra is figyelmeztet, hogy a mezővárosi önkormányzat szerveiben ne csak a mindennapi igazgatási feladatok végrehajtóját, hanem a mezővárosi polgárok egyik harci szervét is lássuk. Tanulmányok a helyi önkormányzat múltjából. Szerk. BÓNIS GYÖRGY - DEGRÉ ALAJOS. Budapest, 1971. 9-34. p. 123 Markhard Konrád puskaműves jelentései. MOL Filmtár. BA. 10 672. doboz, 1036/4., 5., 9. 124 Uo.
