Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
deleteket, s egyaránt képviselték az egész közösség és az egyes polgárok magánjogi igényeit más városokkal és mezővárosokkal szemben. Az utóbbi feladatkör nem csekély méreteit tükrözik az egyes mezővárosi elöljáróságok sűrűn fennmaradt megkeresései más városok tanácsaihoz polgáraik bonyolultabb hitelügyleteinek és követeléseinek elintézése, sérelmeik orvoslása, jogaik védelme tárgyában. Az árutermelés fellendülése meggyorsította a mezővárosi lakosság vagyoni rétegződését: a város elöljáróira hárult a vagyonos réteg vezető szerepének, uralmának biztosítása, a rend fenntartása, az elszegényedett, nincstelen elemek, a szaporodó bérmunkások elégedetlenségének féken tartása, a céhes érdekek biztosítása a kontárokkal és az idegen konkurenciával szemben, s egyszersmind az erök összefogása a saját vagy idegen földesúr elleni fellépések során. A mezővárosok igazgatásának e sokrétű feladata szükségessé tette a falvaknál szélesebb körű elöljáróság kialakulását. A 14. századi oklevelekben szereplő 4-6 esküdt helyett a 15. században már 10-12 személy foglal helyet a város vezetőségében. Igaz, számuk gyakran nem állapítható meg pontosan, mert a mezővárosi kiadványokban általában a index hiratique formula jelöli a kiadót. Néhány város kiváltságlevele azonban megadja az esküdtek számát, más oppidumok oklevelei pedig név szerint is felsorolják őket, s így tudjuk, hogy Rimaszombaton már 1276-tól, Szombathelyen 1354-től, Somogyváron és Vasváron pedig 1395-töl 12 esküdt állt a város élén.8 Ennyi volt a számuk a 15. században Szikszón, Belényesen, Tatán, Németlipcsén, Lippán, Békésen is.9 Az oklevelek természetesen nem minden esetben sorolják fel az összes esküdtet, hanem csak az oklevél kibocsátásakor jelen levők számára vagy nevére korlátozódnak. Ismeretes, hogy az oklevél kibocsátásához, a pecsét használatához bizonyos számú esküdt jelenlétére volt szükség, így például Belényesen elegendő volt 8 esküdt jelenléte is.10 Feltehetően ezzel magyarázható, hogy a miskolci oklevelekben mind a 14., mind a 15. században csak 3-4 esküdt nevét olvashatjuk," hiszen a két önálló, külön bíró alá tartozó közigazgatási egységből, Ó- és Uj-Miskolcból álló, igen népes, forgalmas mezőváros ügyeit aligha intézhette egy, a jelentéktelenebb helységek vezető szerveinél sokkalta kisebb testület. A mezővárosok önkormányzati szerve tehát többnyire a bíróból és 12 esküdtből állt, s feltehetően ezt takarja a index inratique általános formula. Néhány oppidumban, elsősorban a jogszokásaikat a városoktól filiáció útján elnyert helységekben az elöljáróság hatásköre néhány funkcióval bővült, vagy az anyaváros szokásaihoz idomulva, a tisztségviselőket más névvel illették. Az előbbire példa Csepreg, Kismarton és Sárvár, ahol a város élén nem bíró, hanem polgármester állt,12 ami a bírói és városigazgatási feladatkör nagyobb differenciáltságát tükrözi. A polgármester, a bíró és az esküdtek alkotják a tanácsot, s e mezővárosokban az oklevelek kiadójaként nem a bíró és esküdtek szerepelnek, hanem az oppidum tanácsa. 8 FlNDURA I, 1894.41-42. p.; Anjou. VI. 171. p.; ZSO. I. 424. sz. 9 Dl. 9159, 36 982, 19 670, 46 839, 38 462. Fényképmásolatok... Br. Lit. 1056/21. 10 Dl. 36 982. 11 Dl. 14 674, 15 547, 15 627, 17 352, 65 651. stb. 12 Csepregen 1391-töl bíró és tanács (FEJÉR 1829-1844. X. 1.730. p), 1395-töl polgármester. (HÁZI 1921-29.1/1. 161., 246. p. stb. Kismartonban 1415-töl polgármester (uo. 1/2. 89. p.). Sárváron 1383-tól polgármester (Dl. 7231).
