Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
Néhány, főleg felvidéki oppidum elöljáróit (esküdjeit) konzuloknak titulálták.13 Másutt senioroknak nevezték őket. Funkciójuk azonos volt a más városok esküdtjeiével, s így nem beszélhetünk az igazgatás nagyobb differenciáltságáról, hanem feltehetően csupán az anyavárostól vagy a szomszédos mezővárostól átvett terminusról van szó. Több földesúr birtokában levő helységekben, vagy a még nem teljesen összeolvadt külön álló településekben több bíró egyidejű működéséről van tudomásunk. Fentebb már említettük Miskolc két bíráját, Gyulán és Békésen pedig külön utcabírákról tudunk.14 Tevékenységüket a város főbírája irányította és ellenőrizte. Az utcabírák feladata volt például az adók beszedése is, s a pénzt ők juttatták el közvetlenül a földesúr tisztjeihez. Feltehetően ezek az utcák korábban önálló települések lehettek, melyek még nem teljesen olvadtak ösze. A nagyobb tanács, azaz a bírák és esküdtek mellett működő szélesebb körű ellenőrző-tanácsadó testület létéről egyetlen közvetlen adatunk maradt fenn: a Zemplén megyei Liszkán egy 1478. évi oklevél tanúsága szerint a város elöljárósága az officiálisból, 4 esküdtből és 20 választott polgárból állt.15 Talán egy ilyen szerv csíraformájának létrehozását célozta Belényes 1451. évi kiváltságlevele, amely előírja, hogy a módosabb és idősebb (potiores et seniores), vagy már tisztségviselt polgárok működjenek közre a város irányításában.16 Vágbesztercén az 52 teljes jogú adózó polgár vett részt a mezőváros gyűlésén vagy tanácsában. Lehetséges, hogy e convocatio sive consilium oppidi egy szélesebb körű ellenőrző testület létére utal.17 A mezővárosok ügyeinek intézésében az írásbeliségnek természetesen sokkal nagyobb szerepe volt, mint a falvak életében. Az ítéletek megszövegezése, az adásvételi szerződések, végrendeletek kiállítása és hitelesítése, a többi várossal és mezővárossal folytatott terjedelmes levelezés írástudó embereket követelt. Feltehetően a jelentősebb mezővárosoknak külön jegyzőjük is volt, bár nótáriust csak Vasvár, Samarja, Szakolca és Kolozsmonostor oklevelei említenek.18 Ha nem volt is minden oppidumnak rendes jegyzője, feladatkörét a mind nagyobb számban s nemegyszer a bíró vagy esküdtek személyében feltűnő deákok, litterátusok láthatták el.19 A bírót és esküdteket évente újraválasztották. Bár a kiváltságlevelek hangsúlyozzák, hogy a választásban a város egész lakossága vegyen részt, a gyakorlatban elsősorban egy szűkebb csoport akarata érvényesült a tisztújításon, melynek szabadságát a földesúr és tisztjei is erősen korlátozták. Belényes 1451. évi kiváltságlevelében földesura, Vitéz János kimondja, hogy a bírót és a 13 Vágbeszterce 1405: iudices et consules. (LUKINICH 1937^13.1. 9-11. p.; Zsolna 1379: consules, scabini (FEJÉR 1829-1844. IX. 7. 619. p.); Szene 1435: consules (FEJÉR 1829-1844. X. 7. 622. p.); Rajec 1414: consules (LUKINICH 1937^13. I. 12. p.); Újhely 1436: consules (WENZEL 1874. 207. p.) 14 MOL Fényképmásolatok... Br. Lit. 1056/21. 15 Dl. 18 007. 16 Dl. 36 982. 17 LUKINICH 1937^13. I. 470—477. p. „Qui vero ex istis quinquaginta duobus non fuerint, ad convocationem sive consilia oppidi non accédant." [„Azok, akik pedig nem emez ötvenkettöböl valók, nem foglalkozhatnak a tanács összehívásával, avagy határozatok hozatalával."] LUKINICH 1937—43.1. 471. p. 18 Dl. 25 249, 14 393, 26 889. Lib. Reg. V. 543. FEJÉR 1829-1844. XI. 300. p. 19 Az esküdtek között litterátust találunk Beregszászon 1397-ben; 1452-ben maga a bíró litterátus. (Dl. 52 969. Zichy, IX. 252. p.; Bodrogon 1483-ban (Dl. 18 823.), Debrecenben 1405-ben, 1429-ben és 1440-ben (SzÜCS I. 1871. I. 155. p.). Ikerváron 1492-ben (Dl. 36 992.) stb. Több litterátus nevével a következő mezővárosokban találkozunk: Csepregen 1539-ben 4 (MOL U. et C. 4/40.), Gyulán 1493-ban3 (Dl. 37 682.), Meggyesen 1512-ben 4 (Dl. 36 985.), Miskolcon 1549-ben 9 (MOL Regesta decimarum. Borsod,. 1549/7 ), Pankotán 1475-ben 4 (Dl. 36 984), Gyöngyösön 1549-ben 6 (MOL Regesta decimarum. Borsod, 1549/14.), Pásztón ugyanekkor 4. (uo. 1549/16.)
