Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

kedvezményeiket, nem nagyon szóltak bele a város mindennapi ügyeinek intézésébe, de igyekeztek megnyirbálni szabadságjogaikat és függetlenségüket, hiszen csak a mezővárosi polgárok alávetettjobbágyi állapota biztosíthatta a mezővárosból eredő földesúri jövedelmeket. E törekvés elsősorban a bíráskodás területén érvényesült: ha a mezővárosi lakosság szívós ellenállása miatt nem sikerült is mindig közvetlenül beavatkozniuk az ítélethozatalba, a földesurak legalább arra törekedtek, hogy a fellebbviteli bíráskodást fenntartsák maguknak. Nem is annyira a város életének belső szabályozásába kívántak beleszólni; inkább az volt a céljuk, hogy az ellenőrzés és beavatkozás jogának fenntartásával is kifejezésre juttassák és biztosítsák a mezővárosok lakóinak jobbágyi alárendeltségét és függőségét. E korlátozási törekvések ellenére a fennmaradt csekély számú kiváltságlevélből és mezővárosi kiadványból arra következtethetünk, hogy a legszélesebb körű autonómiát a királyi mezővárosok és azok a földesúri tulajdonban levő oppidumok élvezték, amelyek kiváltságaikat még a királytól nyerték. Azok a mezővárosok, amelyek a 15. század folyamán emelkedtek ki a falvak sorából, többnyire már eleve korlátozott bíráskodási jogkörrel rendelkeztek. Feljebbviteli fórumuk szinte minden esetben a földesúr volt, de a súlyosabb ügyeket is csak a földesúr tisztjeinek jelenlétében tárgyalhatták, s ezek bírságának nagy része (többnyire 2/3-a) a földesurat, illetve tisztjeit illette. E korlátozás általában a fej- és jószágvesztési ügyekre terjedt ki,3 de

például a Kolozs megyei Tekén, a Tolna megyei Faddon csak a 3 forint, Belényesen pedig csak a 6 forint bírságot meg nem haladó ügyekben hozhatott önálló ítéletet a mezőváros bírája.4

Kisvárda viszont 1468-ban teljes bíráskodási szabadságot nyert, s a földesúr csak a feljebbviteli bíráskodás jogát őrizte meg.5 A

bírói joghatóság ilyen korlátozásához a földesúri hatalom megszilárdításán túl anyagi érdekek is fűződtek: a súlyosabb ügyek bírságai, és főleg a vagyonelkobzások tetemes jövedelemforrást jelentettek, így például a 36 faluból és 3 mezővárosból álló gyulai uradalomban 1525-ben a 300 forintot meghaladó bírságoknak csaknem egyharmada az elég széles autonómiával rendelkező három mezővárosból került ki. Számos, főleg egyházi tulajdonban levő mezőváros lakói teljes mértékben alá voltak vetve a földesúri bíráskodásnak. Ide sorolható például Mohi, Pápóc, Szepsi, s tudjuk, hogy a földesúri tisztek szinte korlátlan hatalommal rendelkeztek Munkácson, vagy a jelentős, nagy népességű Mohácson és Cegléden.7 A korlátozott bírói hatóság ellenére a mezővárosok zömében az önkormányzati szervek elég nagy hatáskörrel rendelkeztek a város ügyeinek intézésében. Egyaránt ítélkeztek a mezővárosok egymás közötti és más helységek lakóival szemben felmerült peres ügyeiben. Azokban az oppidumokban, amelyek a földesúri adót egy összegben fizették, a tanácsra hárult az adóterhek felosztása. Többnyire a tanács hatáskörébe tartozott a vásár felügyelete is, ami különösen a nagy forgalmú helységekben, ahol évente több országos vásárt is tartottak, nem kis feladatot rótt a város elöljáróira. A bírák és esküdtek hitelesítették az adásvételi szerződéseket és végren-3 Lásd Szombathely 1407. évi, Zalavár 1412. évi, Szencz 1435. évi, Ozora 1447. évi és Gyula 1496. évi kiváltságlevelét. (ZSO. II. 5725. sz.; Zala vármegye története. 1886-1890. II. 390-391, p.; FEJÉR 1829-1844. X. 7. 622. p.; Dl. 88212; MOL Lib. Reg. III. 464-466. p. 4 Lásd Teke 1486. évi, Fadd 1419. évi és Belényes 1451. évi kiváltságlevelét. (TELEKI 1853-1857. XII. 346. p.; FEJÉR 1829-1844. X. 6. 244. p.; DL. 36 982, 50 326.) 5 Kisvárda történetéből. 1954. 19. p. 6 MOL Fényképmásolatok a Brandenburgi (hunyadi) levéltárból. (A továbbiakban: Fényképmásolatok...) Br. Lit. 1056/21. 7 Dl. 5494.; Hazai Oklevéltár. 1234-1536. 1879. 319. p.; Dl. 10 829, 17 564.