Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
e merev határérték megállapításakor figyelmen kívül hagyva a magyar településhálózat sajátosságait és táji eltéréseit. E városbesorolások legnagyobb gyengéje azonban az, hogy a központi szerepkör betöltését - pontosabban betöltésének lehetőségét - csupán a település belső jegyei (népességszám, kézművesek aránya, igazgatási és kulturális intézmények) alapján ítélték meg, kísérletet sem téve a funkciók kisugárzási területének - a város vonzásterületének -felmérésére és jellemzésére. Kutatásunk tehát egy meghatározott központi funkció érvényesülésének és az általa érintett népesség számában4 kifejezett hatósugarának megállapítására irányult. A feldolgozott adatok térképre vetítése, illetve a piacközponti funkciót betöltő települések állománya, s főképp rangsora azonban olyan meglepő eredményekkel szolgált, amelyek a piacfunkció jellegét, kialakulását és erősségét befolyásoló tényezők feltárására, alaposabb elemzésére s az ehhez szükséges új kutatási módszerek kialakítására, matematikai módszerek vagy számítógép alkalmazására ösztönöztek. A vallomásokból kitűnik, hogy az országban ekkor nyilvántartott 743 vásároshely közül a lakosság mindössze 282 települést vallott eladó- vagy vásárlóhelyének. E vásároshelyeknek körülbelül a felét, 138-at különböző nagyságú terület népessége egyedüli eladó- vagy vásárlóhelyének vallotta, ezek tehát egy kisebb-nagyobb körzet egyedüli, uralkodó piacközpontja'mak tekinthetők, amelyek kereskedelmi és más funkcióik révén olyan vonzásterületet tudtak kialakítani, amelyek népességéhez rendszeres és intenzív kapcsolatok fűzték, és amelynek különféle igényeit rendszeresen kielégíteni képesek voltak. A piachelyeknek ez a vonzáskörzete, amelyen belül más piachelyek vonzása nem érvényesült, az illető település tiszta körzete, megkülönböztetésül az általunk megosztott körzetnek nevezett területtől, amelyre különböző mértékben több piachely vonzása is érvényesült. A 138 tiszta vonzáskörzettel rendelkező piachely öt kivételével további kisebb-nagyobb területre, más vásároshelyekkel együtt, azokkal osztozva is kiterjesztette vonzását, azaz vonzásterületük két részre osztható: tiszta és megosztott körzetre. A többi 144 megjelölt piachely vonzása nem volt elég erős, őket a parasztok más piachelyek mellett, azokkal együtt vallották eladó- vagy vásárlóhelyként, azaz a piacközponti szerepkört betöltő települések hierarchiájában az előzőknél alacsonyabb fokon álltak, és mellettük kiegészítő, alárendelt szerepet játszottak. E településeket a tiszta körzettel rendelkező piachelyektől megkülönböztetve alközpontoknak neveztük, és helyzetükkel a vizsgálat során csak a piacközpontok szerepének és funkcióinak feltárása szempontjából foglalkoztunk. A vizsgálat középpontjában tehát a tiszta körzettel rendelkező 138 piacközpont és vonzáskörzetük állt, mert véleményünk szerint a más központok közvetlen befolyásától mentes vonzáskörzet előfeltétele a piacközponti funkció érvényesülésének, azaz olyan rendszeres, intenzív gazdasági kapcsolatok kialakításának, amelyek révén a központ igényei és szolgáltatásai befolyásolhatják a körzet népességének termelését, igényeit és életmódját. A piacközpontokat tiszta vonzásterületük nagysága szerint rangsorolva (a vonzásterület nagyságát az ott élő lakosság számában fejeztük ki) meglepetéssel észleltük, hogy a rangsor élén álló, hetvenezer főnél nagyobb vonzásterületü 13 piacközpont közé tartozott Baja (4. hely), Kanizsa (7), Máramarossziget (13), messze megelőzve olyan nagy népességű és nagy múltú, jelentős városokat, mint Pozsony (31), Debrecen (42), Fehérvár (49) vagy Komárom (97). De az említett városokon kívül ötvenezer főnél nagyobb tiszta vonzásterülete volt a jelen-4 A népességszámra vonatkozó adatokat LUDOVICUS NAGY munkájából vettük ( 1828).
