Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
téktelen népességű Losoncnak és Balassagyarmatnak (15, 16) és a jelentősebb központi helyként általában számon nem tartott Homonnának (21) is. A piackörzetek térképre vetítése is a tiszta és megosztott körzetek sajátos eloszlását tükrözte, amelyet csak részben magyaráztak az eltérő földrajzi tényezők, hiszen eltérő arányok mutatkoztak a Felvidék nyugati és keleti részén, a Dunántúlnak a Balatontól északra, illetve délre elterülő vidékén, vagy a Duna-Tisza közén, illetve az Alföld tiszántúli vidékein. Az adatok elsődleges feldolgozása után nyilvánvalóvá vált, hogy a piackörzetek nagyságát, a tiszta és megosztott vonzáskörzetek eltérő arányát, egy-egy piacközpont vonzásának erejét nem csupán és nem elsősorban a központ fejlettsége, népességszáma, urbanitása, hanem a vonzásterület gazdasági-társadalmi adottsága is befolyásolja. A piacközponti funkció kialakulását, érvényesülését, hatósugarának szélességét a természeti adottságokon és a közlekedési viszonyokon kívül a gazdasági élet és a társadalmi struktúra számos tényezője befolyásolta, s e tényezők hatása és kölcsönhatása az ország különböző részein különbözőképpen érvényesült. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen központi szerepkört betöltő települések csoportosítása és rangsorolása egyetlen menny iségi mutató - a vonzáskörzetükben élő népesség száma - alapján nem oldható meg; összehasonlításukhoz olyan komplex mutatóra van szükség, amely e funkciónak nemcsak hatósugarát, de tartalmát és jellegét is meghatározza. A piacközponti funkció jellegét és intenzitását meghatározó tényezők körére vonatkozóan vizsgálati szempontjaink kialakítása során felhasználtuk az árutermelést és árucserét a feudális korban szabályozó gazdasági jelenségekre vonatkozó ismereteket, a városiasság mértékére vonatkozó történeti és modern kritériumokat, valamint a modern regionális, vonzásköri kutatások módszereit és tapasztalatait. Szempontjaink kialakításakor azt is figyelembe kellett vennünk, hogy az általunk fontosnak ítélt tényezőkre jelenségekre vonatkozóan milyen adatokat meríthetünk a korabeli forrásokból. A központ és körzete kölcsönhatásának, a központjellegének meghatározásához szükségesnek tartottuk annak megállapítását, hogy a körzetben milyen termékeket és milyen bőségben termelnek; önellátók-e az alapvető szükségleti cikkek előállításában, és ha nem, miben szorulnak rá a központ szolgáltatásaira, mennyi felesleget termelnek, és a lakosság milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezik igényei kielégítésére. Egyúttal szükségesnek tartottuk annak a vizsgálatát is, hogy a piacközpont miben és milyen mértékben szorul rá vidéke termékeire, és milyen szolgáltatást tud nyújtani körzete lakóinak. A termékek mennyiségét kimutató adatok hiányában csupán a megművelt földterület nagysága, illetve a földterületnek művelési ágak szerinti megoszlásából, valamint az egy főre eső földterület nagyságából5 következtethettünk arra, hogy a rendelkezésre álló földterület fedezhette-e a központ, illetve a körzet lakosságának szükségletét, feltételezhetö-e rendszeres, nagyobb mennyiségű áruba bocsátható agrártermék, és hogy szükséglet vagy felesleg a mezőgazdaság mely ágában jelentkezett. Mindez azonban a piacközponti funkciónak csak egyik oldalát, azt a szerepkört érintette, amely a parasztok vallomásaiban mint „eladóhely" jelentkezett. Vizsgálatunkat kiterjesztettük a jobbágyok által „vásárlóhely" szóval jellemzett szerepkörre is, arra, hogy milyen árukat, szolgáltatásokat nyújtott a piacközpont vidéke lakosságának. Figyelembe vettük, hogy a központ kereskedelmi hálózata, vásárainak forgalma megfelelő-e ahhoz, hogy a helyben nem termelt 5 A földterület nagyságára és megoszlására: Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865.
