Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
szegénységbe taszította, remélik, hogy a portaszám mégsem lesz sokkal kevesebb az előző években összeírottaknál.65 Mindezek alapján a dézsmajegyzékek adatai erős kritikai elemzést igényelnek, annál is inkább, mert még az azonos évből származó jegyzékek adataiban is erős eltérések mutatkoznak. Békés oppidum adózóinak nevét 7 összeírás őrizte meg. Az 1561. évi kilencedjegyzék és a keltezetlen, de a kilencedjegyzékkel egyező adatai alapján 156 l-re datálható tizedjegyzék között nincs jelentős eltérés. Mindkét összeírás csak a terménnyel adózókat sorolja fel, számuk 86, illetve 88, s mindössze 3 eltérő nevet találunk.66 Annál meglepőbb számadatokkal szolgálnak az 1562. évi összeírások. A kilencedjegyzék 76, az egyik tizedjegyzék 80, a másik 94 terménnyel adózót tart nyilván, a kereszténypénzt fizetők száma a két tizedjegyzékben pedig 255, illetve 318. Az 1563. évi kilencedjegyzék 103, a tizedjegyzék pedig 120 terménnyel és 302 pénzzel adózót sorol fel. Mielőtt tehát az egymást követő évek névanyagának összehasonlításához fognánk, tisztázni kell az azonos évből származó jegyzékek névanyagának eltéréseit. A dézsmajegyzékek névállományának egyeztetése sokkal nehezebbnek bizonyult, mint a censusjegyzékeké. Az adófizetőket ezúttal is a házak sorrendjében írták össze, de csak az 1563. évi simándi összeíró tünteti fel az utcákat is. Mivel az 1563. évi szomszédokat a többi összeírásban is nagyjából egymás mellett találtuk, feltételezhető, hogy mind az előző évi simándi, mind az utcaneveket fel sem tüntető békési összeírás is a házak sorrendjében történt. Az összeíró azonban nem haladt végig egy-egy utca házsorán, hanem el-elkanyarodott, majd visszatért; s e kitérők csakúgy, mint az összeírás kiindulópontjai, a különböző években különféleképpen alakultak. Ennek tulajdonítható, hogy az adózók egy-egy csoportja mindig azonos sorrendben követi egymást, így a nevek azonosítása az azonos szomszédok alapján lényegében a censusjegyzékek vizsgálatában alkalmazott módszerekkel, de sokkal aprólékosabb munkával történt. Simándon a pénzzel adózókat a terménnyel adózók között sorolták fel, nevük többnyire beékelődik a korábbi jegyzékekből ismert terménnyel adózóké közé. A békési dézsmáló azonban a kereszténypénzt fizetőket a telkes gazdák után, külön írta össze. Közülük az évek során sokan váltakozva fordultak elő a terménnyel és a pénzzel adózók között, de az utóbbiak között is mindig ugyanabban a sorrendben bukkannak fel, mint amilyenben a telkes gazdák között követték egymást. Tehát az összeíró a pénzzel adózókat is házanként, azonos sorrendben, de külön listára jegyezhette fel. A békési adózók névállományának egyeztetésekor mellőzhetjük az egymást csaknem teljesen fedő 1561. évi összeírásokat, s vizsgálatunkat az 1562. évi jegyzékekkel kezdhetjük. A kilencedjegyzékben felsorolt 76 név közül 69 mindkét tizedjegyzékben, 5 csak az elsőben, egy pedig az elsőben a terménnyel adózók, a másodikban pedig a pénzzel adózók között fordul elő. A kilencedjegyzékben felsoroltak közül tehát mindössze egyetlen név nem fordul elő a többi összeírásban. Az első tizedjegyzék 80 terménnyel és 255 pénzzel, a második 94 terménnyel és 318 pénzzel adózót sorol fel. A második tizedjegyzék tűnik kevésbé hitelesnek, feltehetően csak tö-65 Uo. 382. p. 66 Mivel a kincstár bérelte a tizedet, mindkét terményadót a várnagy emberei szedték. A tized és kilenced szedésének sorrendje változó volt. Békésen 1561 -ben és 1562-ben először a tizedet, 1563-ban viszont a kilencedet vették, Simándon éppen fordítva.
