Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
redéke, befejezetlen példánya az összeírásnak; mert míg az első az uradalom 17 helységének adózóit veszi számba, a másodikban Békésen kívül csupán 3 uradalomhoz tartozó falu szerepel, s ezek számadatai is erősen eltérnek a kilencedjegyzékkel inkább összhangban álló első tizedjegyzékétől. A két tizedjegyzék névállományának eltérése nagyobb a pusztán számszerű különbségnél. Az első jegyzékben szereplők neve közül öt nem szerepel a második jegyzékben, ezek közül három újból felbukkan az 1563. évi tizedjegyzékben, kettő viszont csak ebben az egy összeírásban került nyilvántartásba. A második jegyzékben szereplő 94 terményt fizető közül mindössze 69-et találunk meg az első jegyzék telkes gazdái között. További 13 a pénzzel adózók között szerepel. A csak a második összeírásban szereplő 12 személy közül 8 neve újból felbukkan az 1563. évi tizedjegyzékben, 4 neve azonban semmi más jegyzékben nem fordul elő. A pénzzel adózók közül 204 név mindkét jegyzékben egyezik. Az első jegyzékben kereszténypénzt fizetők közé soroltakból 13-nak a második jegyzék szerint volt termése. A többi egymástól eltérő nevek nagy része újból felbukkan az 1563. évi jegyzékben. Az 1563. évi tizedjegyzék szám szerint 17-tel több terménnyel adózót sorol fel, mint a kilencedjegyzék. A kilencedjegyzékben mindössze 2 olyan nevet találunk, amely a tizedjegyzékből hiányzik - mindkettőt ismerjük már az előző évi összeírásokból. A csak a tizedjegyzékben szereplők közül 10 neve ekkor szerepel először. Azonban éppen az ebben a jegyzékben újonnan előforduló nevek sejtetik, hogy az új adófizetők nagy része nem tekinthető jövevénynek. Az egyik, csak a tizedjegyzékben szereplő személy Orros Máté; termése 1563-ban 20 kalangya gabona volt. Az eddigi összeírások egyikében sem szerepelt. Neve azonban közvetlenül az összes jegyzékben telkes jobbágyként nyilvántartott Orros Mihályé után következik. Orros Mihály termése a tizedjegyzék szerint 32 kalangya és 17 boglya búzát és 30 boglya árpát tett ki. A kilencedjegyzékbe viszont 49 kalangya és 18 boglya búzát, valamint 34 köböl árpát jegyeztek fel. Kettejük együttes termésmennyisége nem sokban tér el a kilencedjegyzékben feltüntetett mennyiségtől. Hasonló jelenséget tapasztalunk Bata István és Miklós esetében is. Bata István már az 1562. évi adójegyzékben is szerepelt, 1563-ban azonban csak a tizedjegyzékben van bejegyezve 27 kalangya gabonatermése. Miklós neve 1563-ban bukkan fel először, a tizedjegyzék szerint 44 boglya búza és 43 boglya árpa, a kilencedjegyzék szerint viszont 50 kalangya és 70 boglya búza és 51 boglya árpa volt az évi termése, tehát a kilencedelésnél még feltehetően közös termésük után egyedül Miklós adózott. Az egy háztartásban élők időszakos megadóztatása nem ismeretlen jelenség, felfigyeltünk rá már az 1525-27. évi adóösszeírásoknál. Egy 17. századi dézsmautasítás elő is írja, hogy „...akik közösen gazdálkodtak, azok előre egyezzenek meg, hogy vagy együtt adják a dézsmát, vagy pedig egyik is, másik is mennyi után adjon".67 Feltehető, hogy a korábbi jegyzékekből ismert szomszédok közé beékelődő személyek egy része is a közös háztartásban élő és csak időnként külön adózó, más nevű családtag (pl. vő) lehet. A tized- és kilencedjegyzékek névanyaga közötti eltérés abból is adódhat, hogy a várnak (vagy a tiszteknek) teljesített szolgálat fejében néhányan mentesülhettek a földesúri adók, a census és kilenced fizetése alól. Az azonos évekből származó összeírásokban mutatkozó eltérések vizsgálata után térjünk rá a jegyzékben szereplő teljes névanyag elemzésére. A hét jegyzékben felsorolt terménnyel adózók összlétszáma 172. Közülük 71 neve mindhárom évben előfordul, de 22-en váltakozva, 67 ILA 1957. 89. p. Békésen összesen 18 család 32 tagja adózott váltakozva, illetve időnként együttesen.
