Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
MATEMATIKAI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A TÖRTÉNETTUDOMÁNYBAN1 A faktoranalízis alkalmazása Magyarország 19. század eleji piacközpontjainak vizsgálatában A 18. századi és a 19. század eleji országos összeírásokban olyan adatok állnak (változó bőséggel és teljességgel) rendelkezésre, amelyek feldolgozásával a városok és egyéb központi helyek egyik, de a késő feudális korszakban talán leglényegesebb és az ország népességét legátfogóbban és legközvetlenebbül érintő központi funkciója: a kereskedelmi szerepkör, a piacfunkció érvényesülése és kisugárzása több-kevesebb pontossággal mérhető és összehasonlítható, tehát egy igen fontos központi szerepkör betöltése és érvényesülési területe - feltételezések helyett -tényszerűen megállapítható. Az 1715., 1720. és az 1728. évi országos összeírások alkalmával, valamint a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor egyaránt szerepelt egy olyan kérdőpont, amely azt firtatta, hogy az összeírt települések lakói hol értékesítették terményeiket, illetve hol szerezték be szükségleti cikkeiket. A 18. század eleji országos összeírásokban e kérdőpontokra csak hézagosan és ritkán adtak (illetve jegyeztek fel) válaszokat, az 1828. évi országos összeírásban azonban az összeírt települések 85%-a (összesen 8340) vallott piachelyet. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az összeírás e kérdőpontjának feldolgozásával kimutathatjuk a piacközponti szerepkört betöltő települések hálózatát, és vonzásterületük nagysága alapján reálisabb képet alkothatunk a 19. század eleji magyarországi városhálózat állományáról és rangsoráról. A piacközpontok és vonzásterületükjellemzése céljából az összeírás feldolgozása során a piachelyekre vonatkozó adatokon kívül településenként kijegyeztük az adózók és házak számára, a kézművesek és a kereskedők számára és megoszlására, valamint a megélhetés egyéb lehetőségeire vonatkozó számszerű és szöveges adatokat." Vizsgálatunk célja az volt, hogy - a funkcionális szemlélet alapján állva - egy valóságos központihely-funkció, piacfunkció erőssége, hatósugara alapján kíséreljük meghatározni azoknak a településeknek a körét, amelyek a 19. század eleji központi szerepkörük alapján városoknak tekinthetők. A magyar történetírás korábbi városmeghatározásait ugyanis, amelyek a települések jogállásából, népességszámából, az iparüző-kereskedő népesség puszta számarányából indultak ki, nem tartottuk megfelelőnek. A város funkcionális szemléletét valló kutatók városhálózat-meghatározási kísérletei3 pedig azért kifogásolhatók, mert nem érvényesítették kellő következetességgel szemléletüket: a jogi értelemben vett városokat többnyire szerepkörüktől függetlenül feltétel nélkül a városok közé sorolták, a funkcionális elvet csak a városnak tekinthető egyéb települések kiválasztásában vették figyelembe, de ezek körét egyébként meghatározott népességszámú (kétezren, tízezren felüli lakosságszámú) településekre korlátozták, 1 NAGY LAJOS-sal közösen írott cikk. 2 A Mária Terézia-tele úrbérrendezés iratanyagának hasonló célú feldolgozását és értékelését külön feladatnak tekintjük. 3 DÁVID 1963.; GYIMESI 1975.
