Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
kézműiparának, mint inkább állattenyésztésének (marha-, juh-, ló- és sertéstenyésztésének), állatkereskedelmének s egyéb kereskedelmi tevékenységének köszönhette. Az állattenyésztés - a földrajzi adottságok miatt is - az uradalom legnagyobb részén nagyobb szerepet játszhatott, mint a szántógazdálkodás. Nem véletlen, hogy az udvarbíró a 106. lapon idézett jellemzésében első helyen az állattartásról emlékezett meg, s a gabonaféléket említésre sem méltatta. A jövedelemkimutatásban a kilencedből származó bevételt 1200 forintra becsülte, míg csak a „bujdosó barmok", azaz a várnak átadott gazdátlan állatok értékét 200 forintra, a disznók után szedett kilenced, tized, váltság és makkoltatási díj összegét pedig 440 forintra becsülte. A jövedelem növelésével kapcsolatban csupán a marha és ló tartását ajánlja, melyből 3000 forint bevételre számít, az allodiális szántók növelésére nem is tesz javaslatot.29 A számadáskönyvekből természetesen a gyulai állatkereskedelemnek csak egy - ha nem is lényegtelen - csatornáját ismerjük meg. A polgárok maguk is szállítottak marhát külföldre és az ország távoli részeire. Gyakran az őrgróf emberei sem a gyulai vásáron, hanem Pozsonyban vásárolták meg állataikat. 1526-ban például 200 ökröt vettek át tőlük Pozsonyban, melyek árát az eladók később Gyulán, az udvarbírótól kapták meg.30 A város kereskedői természetesen nemcsak a gyulaiak csordáiból kikerült állatokkal kereskedtek, hanem a környező falvakban felvásárolt, a vásáraikra felhajtott marhákkal is. A gyulai vásár nagy állatforgalmára jellemző, hogy amikor 1528-ban az őrgróf 200 ökröt „rendel", a vámagy Oláh János gyulai bíróhoz, a város egyik leggazdagabb kereskedőjéhez fordul tanácsért, hogy hol szerezhetne be hirtelenében ennyi állatot. Oláh azt javasolta, hogy várja meg a gyulai Szent György-napi vásárt, mert ott jobban és könnyebben kap ilyen nagy tételben ökröt.31 Oláh János szolgálatai egyébként jól érzékeltetik a gyulai kereskedők sokágú tevékenységét: több ízben szállított az uradalomnak posztót, építőanyagot, lószerszámokat, bort és más árukat, de többnyire bor és állatok, főleg lovak beszerzésével bízták meg. A lovak egy részétfőleg igáslovakat - Gyulán és Simándon vette (itt egy másik kereskedőtől, Kalmár Tamástól), de egy-egy jó lóért távolabbi vidékre is elutazott. A borkereskedelemből is jelentős bevételük volt a polgároknak. Az uradalom a vizsgált időszakban a gyulaiaktól 28 hordó bort vett 1000 forint értékben, a simándiaktól pedig 9 hordót 374 forintért. A mezővárosi polgárok feltehetően nem saját borukkal kereskedtek. Az uradalomban két helyen termett szőlő: a vár melletti kertben, mely allodiális kezelésben volt, s termése mindössze 2 hordó bort tett ki, és a Meszt melletti Makra-hegyen, ahol az 1560-as évek dézsmajegyzékeinek tanúsága szerint néhány simándi polgárnak is volt szőlője. A gyulaiak azonban csak idegen termésű borral kereskedhettek, melyet nyilván az ország különböző részein folytatott állatkereskedelmük során és egyéb kereskedelmi útjaikon szereztek be. Filléres László gyulai kereskedő 1529-ben Budáról szállított a városba 18 hordó bort. Oláh János gyakran fordult meg az uradalom megbízásából is Tiszavarsányban, melynek élénk borkereskedelméről számos adat maradt fenn. Asztalnok Péter és Kántor Mihály kereskedelmi útjaik során Futakon is megfordultak, ahol szerémi borhoz juthattak. Oláh János az említett években a számadáskönyv szerint az uradalom megbízásából járt Debrecenben, Hatvanban és Temes-29 MOL Fényképmásolatok. Br. Lit. 1053/31. 30 Uo. Br. Lit. 1057/17. 31 MOL Filmtár. BA. 8611. doboz. Br. Lit. 1026.
