Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
nyű és több pénzzel rendelkező fogyasztókat találtak a vár tisztjeiben, az ott állomásozó örségben s magában Brandenburgi Györgyben is. Nem véletlen, hogy Gyulán ekkor már kétszer tartottak országos vásárt, míg Simándon csak évente egyet. Gyula falusi piackörzetének méreteire csak a környező falvakban működő iparosok száma alapján következtethetünk. A várostól 30 km sugarú körzetben fekvő 14 faluban általában csak 1-2 foglalkozásnevet találunk, többnyire l-l kovács, szabó vagy varga működött, három faluban pedig egy-egy kádár neve is felbukkan. E körzetben egyedül Nagypélben fordul elő 5 iparosnév. A 30 km-nél nagyobb távolságban elhelyezkedő falvak közül kettőben l-l, egyben 3 iparos tevékenykedett, a távolabb eső Meggyesen varga, sarkantyús, kovács és szitás, Szénáson szabó, varga, ács és 2 kovács, Meszten pedig 4 mészáros, l-l kovács, varga és kádár élt. Mindez azt mutatja, hogy még a távolabb eső falvak népe is - ha kisebb mértékben is - rászorult a gyulai kézművesek termékeire. A mezővárosok piackörzete természetesen nem korlátozódott az uradalom tartozékaira, vásáraikat sűrűn látogatták a szomszédos földesurak jobbágyai is.27 Vásáraik jelentőségére jellemző, hogy amikor 1525 tavaszán kiéleződött a viszony az őrgróf és a Békés megyei nemesek között, az utóbbiak megtiltották jobbágyaiknak, hogy a három város piacát látogassák. A várnagy erről szóló jelentését azzal zárja, hogy véleménye szerint e tilalom nem tartható fenn huzamos ideig, mert a jobbágyok nem lehetnek meg a városok nélkül.28 Minthogy Gyula volt az uradalom központja, természetes, hogy az őrgróf tisztjei itt szerezték be a vár és uradalom mindennapi szükségleteit fedező árukat. A számadáskönyvekbe általában a vásárlás helyének vagy az eladó személyének megjelölésével jegyezték be a vásárolt tételeket, így gyakran utalnak a gyulai vásárokra, a gyulai kereskedőktől beszerzett árukra vagy a gyulai kézművesek által végzett munkára (patkolás, ekejavítás, kocsikészítés, -vasalás stb.). Feltehető, hogy a beszerzés helyének megjelölése nélkül bejegyzett kisebb tételeket (pl. ruha, posztó, papír, gyertya, lószerszám, élelem stb.) szintén Gyulán vásárolták. A gyulai vásáron főleg durva posztót, zsákokat, takarókat, építőanyagot, Simándon pedig elsősorban építőanyagot vettek nagy tételekben. (Békés vásárát a vizsgált négy év alatt mindössze kétszer említik a számadások ökör- és borvásárlással kapcsolatban.) A mindennapi életben szükséges iparcikkek jelentős részét Gyulán szerezték be, de a mezővárosok kínálata nem mindig tudta -mennyiségileg vagy minőségileg - fedezni a vár szükségleteit. így az ekkor épülő décsei majorház építéséhez szükséges anyagok nagy részét Tiszavarsányon vásárolták. Több ízben Budáról hozattak olajat, szerszámokat és egyéb árukat - ezek beszerzésével a Budára vagy külföldre irányított állatszállítmányok hajtóit és kísérőit bízták meg. A bizonyíthatóan és feltételezhetően Gyulán vásárolt kézműipari termékek összértéke is szinte eltörpül a mögött az összeg mögött, melyet az uradalom a gyulaiaktól vásárolt állatokért és borért elkönyvelt. 1524-1528 között részben a vár és a budai háztartás szükségleteire, nagyobbrészt Sziléziába szállításra csak a gyulaiaktól kb. 350 ökröt vettek közel 900 forint értékben. Kisebb tételekben Simándról és Békésről is szereztek be ökröket, s mindhárom város piacán kerestek lovakat is. Bár pusztán a számadáskönyvek adatai alapján nem alkothatunk képet a mezővárosok különböző termelőtevékenységeinek arányáról, mégis úgy véljük, hogy Gyula és részben Simánd felvirágzását nem elsősorban a szűkebb falusi körzet számára termelő 27 Gyula piackörzetének méreteit érzékelteti egy 1476-ból származó adat, mely szerint a mintegy 35^10 km távolságra lakó csorvásiak és mezősoproniak is látogatták vásárát. Ugyanebben az évben a simándi vásáron a hasonló távolságra lakó gerendásiak is megfordultak. (Dl. 16 555) 28 MOL Filmtár. BA. 8611. doboz. Br. Lit. 1226/6.
