Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

Iparág Gyula Simánd Békés Iparág 1525 1527 1525 1527 1525 1527 Bőripar nyerges 3 4 — — — — szíjgyártó _ _ 3 3 — — Faipar asztalos 1 1 1 1 — _ esztergályos 1 1 — — — — kerékgyártó 1 2 2 2 2 2 kádár _ 1 1 1 — — Élelmiszeripar mészáros 5 6 1 1 — — molnár 3 3 2 2 6 5 Ruházati ipar szabó 11 10 2 4 5 4 varga 16 22 10 11 6 6 szűcs 9 10 2 -3 2 3 Építőipar ács _ 1 _ _ _ _ Egyéb fazekas 1 2 3 3 2 2 fésűs _ _ 1 1 — — szitakötő-rostás 3 4 — — — _ borbély 5 4 2 2 1 1 Kalmár-szatócs 11 14 6 5 1 1 A gyulai és simándi kézműipar fejlettségének különböző szintjét nem annyira az iparágak számában mutatkozó jelentéktelen eltérés, mint inkább az jelzi, hogy az utóbbiban az egy-egy iparágban dolgozó mesterek száma általában jóval kevesebb. Ezt nemcsak a helyi lakosság kisebb száma, de az is indokolja, hogy Simánd piackörzete is kisebb lehetett, mint Gyuláé. Az uradalomnak szinte középpontjában fekvő Gyula piackörzetét nem nagyon zavarhatta a tőle több mint 100 km-re fekvő Szeged konkurenciája; a birtok déli határa közelében fekvő Simánd vásárlóköréből a lakosság egy részének már nem esett távol a népes Pankota, a fejlett kézműiparul Lippa vagy Arad vására sem. S végül a gyulai kézművesek a jobbágyoknál nagyobb igé-