Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
ügyéről számol be.311 1504-ben egy báti polgár boreladás ügyében ír levelet Selmecbánya tanácsának.312 A városi levéltárak tüzetesebb átvizsgálása nyilván további adatokkal szolgálna, és pontosabb képet adna a városok és mezővárosok egyre erősödő piaci kapcsolatairól. De még e szűkös adatok is némi alapot nyújtanak arra, hogy bizonyos következtetéseket levonjunk a mezővárosi kereskedelem jellegére vonatkozóan. A mezővárosokat tehát fejlődő kézműiparuk már igen korán egy szűkebb vagy tágabb helyi körzet piacközpontjává emelte. De a differenciálatlan, gyakran kezdetleges mezővárosi kézműipar durvább, egyszerűbb portékái csak e szűk helyi piacon, elsősorban a parasztság körében találhattak vevőre, s egy-két mezőváros speciális, országszerte keresett cikkeit leszámítva, szélesebb vevőkörre nem is számíthattak. Ugyanakkor a terményeik, kereskedőik távoli útjairól fennmaradt feljegyzések, vámkedvezményeik, vásárjogaik nagy száma azt tanúsítja, hogy a mezővárosi kereskedelem nem maradt meg a szűk helyi piac keretei között. Az országos vagy országrészeket felölelő, illetve a külföldre irányuló kereskedelembe tehát csak mezőgazdasági terményeikkel kapcsolódhattak be. A külföldi utazókat bámulatba ejtette az országos vásárokon összegyűlő hatalmas gabonamennyiség, a világhírei borok, a felhajtott csordák és nyájak tömege.313 Elbeszélő forrásaink is megemlékeznek az állat- és egyéb mezőgazdasági termények kivitelének rendkívüli méreteiről.314 Ezeké gy - s nem jelentéktelen - része a mezővárosi földeken és szőlőkben termett, illetve az oppidumok hatalmas legelőin nevelődött fel. De a mezővárosi polgároknak jelentős szerepük volt azon termékek piacra kerülésében is, melyek nem az ő termelőmunkájuknak voltak a gyümölcsei. A vásáraikra felhozott vagy mind szélesebb körzetre kiterjedő kereskedelmi útjaikon felvásárolt terményeket, minthogy maguk is részben önellátók voltak, nem fogyasztották mind el, hanem nagy tételekben ők bocsátották áruba. Ily módon közvetve vagy közvetlenül mind a kivitelre kerülő, mind a belső szükségleteket fedező mezőgazdasági termények jelentős része a mezővárosokon keresztüljutott a fogyasztókhoz vagy a városi kereskedőkhöz. A mezőgazdasági termények forgalmában különösen nagy szerepet játszottak a széles körű kiváltságokkal rendelkező, nagy alföldi mezővárosok, melyek nemcsak a falusi termelők, de a kisebb mezővárosok áruit is felvásárolták. Az oppidumok mezőgazdasági termelésének döntően árutermelő jellege meggyorsította a tulajdonviszonyok és a termelés polgáriasodó formáinak kialakulását. Mint a mezőgazdasági árutermelés gócpontjai a magyar társadalomfejlődés sajátos viszonyai következtében a városok mellett az árutermelés s ezzel együtt a termelőerők fejlődésének fő hordozóivá váltak. E szempontból lakóik lényegében azt a szerepet töltötték be, mint nyugaton a szabad bérlővé váló parasztság széles tömegei.315 Hogy a nyugati agrárfejlődés formái Magyarországon elsősorban s legerősebben a mezővárosi keretek között figyelhetők meg, ez a magyar társadalom fejlődésének sajátosságaiból fakad, s nyilván összefügg a munkamegosztás sajátos alakulásával. E kérdés vizsgálata azonban meghaladná e tanulmány kereteit. 311 Selmecbánya lt. III. 498. 312 Uo. 11.28. 313 Az országos forgalomban levő nyersterményekről SZŰCS J. 1955. 109. p. 314 Pl. Cuspinianus, Oláh Miklós, Nagyszombati Márk stb. 315 Lásd SZABÓ ISTVÁN idézett müveit.
