Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
94 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában ez a törvényjavaslat, éppen a kisiparosokkal szemben, kiknek legnagyobb részben köszönheti a függetlenségi párt mai helyzetét.”258 Lengyel Zoltán szinte már ellenzékinek tűnt, amikor a kisipar támogatását követelte saját vezérétől: „Kisiparosaink tönkremennek, s ezt tétlenül nem nézhetjük, azok a hazának legderekabb, legbecsületesebb polgárai közé tartoznak, különösen a függetlenségi párt szempontjából.”259 A törvényjavaslat vitája számos olyan összefüggést tárt fel az ipartámogatás területén, amelyek korábban ilyen élesen soha nem fogalmazódtak meg. Különösen érvényes ez az ipartámogatás és a nemzetiségi kérdés összefüggésére. A kormány a törvény elfogadását hazafias kötelességként kezelte, és nem is nagyon igyekezett leplezni a nemzetiségek kirekesztését. Ez a magyarázata a nemzetiségi képviselők egységes fellépésének. Október 19-én közös értekezleten vitatták meg a törvényjavaslatot.260 A jogos bizalmatlanságot csak fokozta a törvény által a kormánynak biztosított diszkrecionális jog. „Mi, akik ezeken a padokon ülünk - hangzott Maniu beszédében - nagyon jól tudjuk, hogy a kormány anyagi ereje bizony-bizony nem arra használtatik fel, hogy az ország minden lakosa és minden párthoz tartozó polgára és az országnak minden vidéke egyformán segélyeztessék, és ezért nem fogadjuk el a javaslatot.” A vita során kissé meglepő módon Szterényi lett a nemzeti érdekek egyik fő szószólója. Megfogalmazása szerint „a magyar vidékeken magyar lakosságot” kell támogatni.261 Lengyel is a „magyar faj” védelmét tartotta a legfontosabbnak: „Ha ez így halad tovább, akkor a magyar elem, mely most adózóként szerepel, mind munkás lesz, meg rendőr, csendőr, katona, villamosvasúti kocsivezető, vonatkísérő személyzet, mely nehéz munkát végez, és a milliókat azok fogják megszerezni, kik mostanában, vagy azután jönnek be. A magyar faj csizmát fog pucolni a keleti pályaudvarnál azoknak az idegeneknek, akik úgyszólván semmivel sem jöttek be [...] Természetes, [...] hogy ha a gyáraknak szubvenciókat adunk, akkor az idegen gyárostól meg kell követelnünk, hogy könyvvezetése és levelezése is magyar legyen [...] Zárjuk ki az osztrák és a cseh gyárosok szubvencionálását.”262 A kormánypártok alig fogalmaztak meg ellenvéleményt. Egyedülálló volt Kovács Ernő javaslata a függetlenségi párt vitáján, amely szerint az iparfejlesztési akció súlypontját a nemzetiségi területekre kell áthelyezni, de mivel ez „nemzeti szempontból veszélyes” lett volna, a továbbiak során nem merült fel.263 Erdély teljes elszakadását követelte Magyarországtól. A két világháború között többször volt román miniszterelnök. 1947-ben letartóztatták, 1953-ban, 80 évesen a börtönben halt meg. 258 KN 1906. október 20. 259 KN 1906. október 22. 260 Budapesti Hírlap, 1906. október 18. 261 KN 1906. október 23. 262 KN 1906. október 24. 263 Budapesti Hírlap, 1906. október 20.
