Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 93 lat szükségességét az önálló vámterület átmeneti hiányával indokolta. Ezzel azonban önellentmondásba került, hiszen ha az ipartámogatást az önálló vámterület hiánya teszi szükségessé, akkor a megvalósítás küszöbén a törvény lényegében felesleges. Ezt az előadó azzal az érvvel kísérelte meg áthidalni, hogy az önálló vámterület megköveteli az osztrákokéhoz hasonló hatalmas ipar megalapozását. Miután az önálló vámterület a kormányprogram részét képezi, a törvényjavaslat elősegíti a külföldi tőke beáramlását. Vagyis a törvény célja nem az önálló vámterület kompenzálása, hanem fordítva, egyenesen annak előkészítése az autarkia jegyében. A politikai célokat azonban nehezen lehetett a gazdasági lehetőségekkel összeegyeztetni: az előadói beszéd újabb önellentmondása, hogy a közgazdaságilag indokolt iparágak támogatása után követendő célként vázolta a gazdasági önellátást. A törvény a korábbiaknál sokkal szélesebb jogkört biztosított a kormánynak, ami azonban még a koalíciós pártok soraiban is nyugtalanságot okozott. A közgazdasági bizottság ezt a nyugtalanságot kívánta feloldani azzal a megkötéssel, hogy a kormány csak abban az esetben gyakorolhatja jogait, ha törvényes költségvetési felhatalmazása van. Bármennyire indokolt lehet is politikailag egy ilyen megkötés, az esetleges politikai bizonytalanság kiterjesztése a gazdaságra komoly veszélyt jelentett a nagyipar számára, és egyértelműen csökkentette az ipartámogatás hatását. Kossuth Ferenc szintén az önálló vámterülettel igazolta a törvény szükségességét. Ehhez járult egy már meglehetősen anakronisztikus elképzelés, amely abból a korábbi illúzióból indult ki, hogy az „úri osztályok” megnyerhetők az ipar számára. Kossuth a törvény további céljaként jelölte meg a külföldi tőke bevonását „nemcsak Ausztriából, hanem Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Németországból is”. A vita során Holló Lajos253 azt követelte, hogy a törvény mondja ki az önálló vámterület 1915-ös vagy 1916-os felállítását.254 Milan Hodza255 azonban pontosan rámutatott az ezzel kapcsolatos ellentmondásra: „Ha a nagyipar képviselői látni fogják, hogy ők a vámközösség alapján is szépen prosperálnak és tekintet nélkül az önálló vámterületre, segélyeket kapnak, vajon mi ébresszen bennük vágyakozást a gazdasági önállóság iránt?”256 Kossuth párthívei számára komoly lojalitási konfliktust okozott a törvényjavaslat. Ennek egyik tényezőjére mutatott rá Iuliu Maniu:257 „Hálátlanság bélyegét viseli magán 253 Holló Lajos jogász, a Félegyházi Hírlap alapító szerkesztője, 1887-től függetlenségi képviselő, 1893- tól a Magyarország napilap alapító főszerkesztője és tulajdonosa volt. 254 KN 1906. október 20. 255 Milan Hodzát 27 évesen a Szlovák Nemzeti Párt képviselőjeként választották az országgyűlésbe, Csehszlovákia megalakulása után előbb szlovák, majd vezető csehszlovák politikus, 1935-től miniszterelnök, a müncheni szerződés hatására lemondott, és az USA-ba emigrált. 256 KN 1906. október 24. 257 Iuliu Maniut 24 évesen, 1897-ben beválasztották a Román Nemzeti Párt vezetésébe, majd a Párt al- elnöke lett, 1906-ban bekerült a magyarországi országgyűlésbe. 1918 őszén pártjának vezetőjeként
