Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 89 ben versenyképes, ne csak a kvóta arányában részesüljön megrendelésekben, hanem oly arányban, mely kárpótolja és kiegészíti a kvótáját azon felszerelési cikkekre fordított összegek után is, melyekből a megrendelés Magyarországon éppen nem vagy nem a kvóta arányában történik”.234 A nehézkes megfogalmazás minden túlzás nélkül történelmi jelentőségű állásfoglalást tükrözött. Lemondott arról, hogy Magyarország minden iparcikk esetében a kvóta szerint részesüljön, ehelyett olyan megoldást javasolt, amelynek révén a birodalom két részének ipara szervesen kiegészítheti egymást. Az 1902-es haditengerészeti megrendeléseknél a magyar részarány már meghaladta a 17%-ot,235 igaz 1903-ban visszaesett az 1901-es szintre, de ugyanebben az évben a magyar ipar közel 33%-kal részesedett a hadsereg megrendeléseiből. Nemcsak ezek az adatok mutatják a két miniszter megállapodásának eredményességét, hanem az is, hogy a delegáció ülésein a hagyományos sérelmek helyett jelentős követelések kerültek előtérbe. így például Pap Géza236 javasolta, hogy a kincstári gyárak termelését számítsák be az osztrák kvótába, a kompenzáció pedig legyen kötelező jellegű.237 A kincstári gyárakra vonatkozó követelés annyira képtelennek tűnt, hogy a delegáció csak egy jóval mérsékeltebb - és reálisabb - változatát fogadta el. A hadügyminiszter238 a határozatra adott válaszában ígéretet tett, hogy a kincstári gyárakban kifizetett béreket a jövőben beszámítják az osztrák kvótába. Ugyanakkor a kompenzáció jegyében a magyar ipar kapta a tüzérségi lőszermegrendelések 50%-át. Az ausztriai ipari körök nem kis aggodalommal szemlélték ezeket a minőségi változásokat. Az osztrák vas- és gépgyárosok küldöttei azzal a kéréssel keresték fel Pitreich hadügyminisztert, hogy a megrendeléseket a jövőben is a kvóta arányában osszák el.239 Egy a Reichsratban elhangzott interpelláció azt sérelmezte, hogy a hadügyminisztérium legújabb lövedék-megrendelésének több mint 50%-át magyar vállalatok kapták.240 A kereskedelmi miniszter 1903 májusában a GYOSZ-nak küldött leiratában a magyar iparosokat okolta a további rendelések elmaradásáért: „Több alkalommal tapasztaltam, különösen az utóbbi időben, hogy gyárosaink a közös hadügyi szükségletekre hirdetett nyilvános és szükebb körű versenytárgyalásokon vagy egyáltalán nem vesznek részt, vagy pedig ha részt vesznek és árajánlataik a külföldi gyárosokénál drágábbak, akkor a külföldiek részéről tett és a hadügyminisztérium által felajánlott olcsóbb 234 Kübi. 1902. 15. 235 Kübi. 1904. 15. 236 Pap Géza jogász, pályáját Torontál megye közigazgatásában kezdte, 1892-től szabadelvű képviselő volt - kisebb megszakítással - 1918-ig, tagja volt a magyar delegációnak. 1913-ban bárói rangot kapott. A két világháború között a felsőház tagja volt. 237 Kübi. 1903. február 22. 238 Heinrich Freiherr von Pitreich (1841-1920) 1902-1906 között közös hadügyminiszter. 239 Honi Ipar, 1903.8. 240 Honi Ipar, 1903.9.
