Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
70 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában reskedelmi célért.” A törvény részletes tárgyalása során az országgyűlés mindössze két kisebb módosítást fogadott, el.172 Az 1899. évi 49. törvénycikk végül minden korszerűen berendezett, Magyarországon korábban iparszerűen elő nem állított iparcikkeket termelő gyárra, valamint további, a korábbi törvényekhez hasonlóan pontosan meghatározott termékek előállítására kiterjedt. A taxatív felsorolás az 1890-es törvényhez képest csak néhány komolyabb változtatást tartalmazott. Bővült például a vas- és fémipari termékek köre, de a vegyiparnál kimaradt a festékgyártás és az ásványi olaj feldolgozása. Az első paragrafus harmadik és negyedik pontja értelmében a kedvezményeket szövetkezetek és nagyobb számú háziiparossal dolgozó vállalatok is megkaphatták, ha a feltételeknek eleget tettek. A kedvezményeket a törvény 2.§-a sorolta fel: keresetadó, bányaadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója, valamint az ezek után járó községi pótlék, kereskedelmi és iparkamarai illeték, általános jövedelmi pótadó, gyári telkek, épületek, gépek megszerzéséért és átírásáért járó illetékek és községi díjak, részvénytársaságoknál ezen felül illeték-egyenérték, tőkefelemelés, részvénykibocsátás stb. szerződései és okiratai után esedékes bélyeg és illeték, valamint községi díjak alóli mentesség, továbbá só árkedvezmény. A kedvezményezett gyárak részére a MÁV és az állami biztosítást élvező vasutak önköltségen szállították az építéshez, bővítéshez szükséges építési anyagokat, gépeket, gépalkatrészeket és egyéb berendezéseket. A kedvezmények maximálisan 15 évre szólhattak, s bár az 1890. évi 13. törvénycikk hatályát vesztette, az ennek alapján adott kedvezmények érvényben maradtak, és meghosszabbításuk is lehetségessé vált. A kedvezményekről a pénzügyminiszterrel egyetértésben a kereskedelemügyi miniszter határozott, a mezőgazdasági szeszgyáraknál a földművelésügyi miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben. Amennyiben a gyáron belül csak egyes üzemágak kaphattak kedvezményt, a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben a kedvezményt arányosan az egész gyárra kiterjeszthette, de ez együtt járt a kedvezmény időtartamának arányos leszállításával.173 A kereskedelmi miniszter a kedvezmények megadását feltételekhez is köthette (vállalat helye, nagysága, alkalmazottak száma és minősége). A törvény hatálya 1900. január 1-jétől 1909. december 21-ig terjedt. Az állami kedvezmények kérése és megadása bonyolult, eseteként több évre is elhúzódó procedúra volt. Létesítendő gyáraknál az állami kedvezmények előzetes biztosítását kellett kérni a kereskedelmi minisztertől. A kérvény tartalmazta az ipartelepen előállítandó iparcikkek részletes leírását, az alkalmazandó munkások számát, a 172 KN 1899. november 29. 173 Ez azt jelentette, hogy amíg korábban a vállalkozónak a kedvezményben részesített üzemágnál külön könyvelést kellett vezetnie, addig az 1899. évi 49. törvénycikk alapján, ha például a meglévő 10000 koronás vállalatát újabb 10000 koronás befektetéssel bővítette, akkor nemcsak az új üzemágra kapott 15 évi kedvezményt, hanem az egész üzemre 7,5 évit.
