Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 69 mét, de a törvényjavaslat erre alkalmatlan volt. Elő kívánták segíteni a kisipar nagyiparrá válását és a helyi hatóságok bevonását az iparfejlesztésbe.165 A közgazdasági bizottság jelentése csekély mértékben túlhaladta a kormány álláspontját, és hangsúlyozta, hogy az adott törvény (a közszállítások, a vasúti szállítások mellett) csak láncszeme az iparfejlesztésnek. A bizottságban ugyan felmerült a taxatív felsorolás elhagyásának szükségessége, de végül elvették a javaslatot, viszont a vegyipar esetében a kormány által javasolt általános megfogalmazás helyett visszatértek a konkrét felsoroláshoz, a kormány által kihagyott élelmiszeripari termékeket s néhány jelentéktelen iparágat pedig újra beiktattak a törvényjavaslat szövegébe.166 Rosenberg Gyula,167 a közgazdasági bizottság előadója minden igyekezete ellenére sem tudta csalódását leplezni, amikor elfogadásra ajánlotta a Háznak a törvényjavaslatot: „Belátható időn keresztül természetszerűleg a fő gazdasági ág Magyarországon a földművelési és az ezzel kapcsolatos termelési ágak lesznek.” Bár a törvény nem nyújt sokat, de „az iparfejlesztési eszközök főbbjei nem is törvényhozási intézkedésekben rejlenek. Adminisztratív úton a t. kormánynak sokkal alkalmasabb iparfejlesztési eszközök állanak rendelkezésére.” A törvényjavaslat vitája során Komjáthy Béla168 kamatgaranciát követelt a textiliparnak. Serényi Béla169 kevésnek tartotta a törvény által biztosított lehetőségeket, és ő is szükségesnek vélte az állami kamatgaranciát az idegen tőke bevonása érdekében. Rakovszky István170 egyenesen elutasította a javaslatot, mivel az a nagyipart támogatja. Visontai Soma171 pedig önálló vámterületet követelt. Hegedűs Sándor miniszter válasza az agráriusok döntő befolyását tükrözte: „Mezőgazdaságunkon sebeket nem ejthetünk oly intézkedésekkel, amelyek talán erőket, vagy tőkéket, vagy jogokat vonnának el a mezőgazdaságtól akármelyik ipari vagy ke165 KI 1896-1901. 718. 166 KI 1896-1901. 746. 167 Az Adriai m. kir. Tengerhajózási Rt. igazgatója, 1885-ben párbajban megölte Batthyány Istvánt, amiért királyi kegyelemmel három havi fogházzal bűnhődött. 1892-től 1913-ban bekövetkezett haláláig kisebb megszakításokkal szabadelvű országgyűlési képviselő volt. 168 Komjáthy Béla 1875-től több cikluson át függetlenségi párti országgyűlési képviselő volt. Személyét Mikszáth többször tollhegyére tűzte. Mikszáth 1964. 169 Serényi Bélát a Szabadelvű Párt tagjaként először 1897-ben választották országgyűlési képviselővé a dédesi kerületben, 1903-tól 1905-ig kereskedelemügyi államtitkár, 1910-1913 között földművelésügyi miniszter. A háború éveiben több kormányban volt kereskedelemügyi, illetve földművelésügyi miniszter. 170 Rakovszky Istvánt az egyházpolitikai küzdelmek idején megalapított Néppárt programjával 1896-ban választották országgyűlési képviselővé, 1903-tól a Néppárt, 1905-1909 között egyben a képviselőház alelnöke volt. 171 Visontai Soma védőként vált országszerte híressé, amikor a bíróság előtt eredményesen védte az emberöléssel vádolt Jasa Tomicot, a szerb radikális Zastava szerkesztőjét. Tomié 1890. január 4-én a vasúti indóházban megtámadta és leszúrta Misa Dimitrijevic országgyűlési képviselőt, aki egy óra múlva meg is halt. Az 1892-es választásokon Újvidéken a szerb radikálisok mandátumhoz juttatták Visontait.
