Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
68 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában fejlesztése mellett, amit nem osztrák, hanem külföldi - azaz német - tőkével kellene előmozdítani. Az emlékirat élénk vitát váltott ki az azt elutasító Egyetértés és Magyar Pénzügy, illetve a javaslatot támogató Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt között. Wolff javaslatának kétségkívül reális alapja volt az erdélyi ipartámogatás szükségessége, amelynek valódi előfeltételeit is megemlítette, mint például az Olt szabályozásának kérdését. Az emlékiratot azonban alapvetően ugyanaz a nacionalizmus jellemezte, amelytől az Egyetértés ellentámadása sem volt mentes. Jóval reálisabbnak és főleg elfogulatlanabbnak kell ítélnünk Földiák Gyula a Magyar Pénzügyben megjelent elképzelését.164 A fő hangsúlyt a textilipar fellendítésére helyezte, mivel a textilipari behozatal 187 millió forint kiáramlását jelentette, szemben a mindössze 20 millió forintos textilipari kivitellel. A fejlődés legfontosabb előfeltételét a len- és kendertermelés fellendítésében, valamint posztógyárak létesítésében jelölte meg. Ezek az új posztógyárak Földiák szerint különösen a szlovák Felvidéken prosperálhatnának, mivel ott cseh- és morvaországi szakemberek alkalmazásával „alkalmas és olcsó munkaerő áll rendelkezésre”. „Meg vagyok győződve - írja -, hogy akad elég brünni gyáros, aki előrelátásból, hogy megtarthassa klientúráját, amelyet különben a keletkezendő magyar ipar elhódítana, szívesen működne közre ily gyárak felállításánál.” A textilipar mellett főleg a vegyipar fejlesztését vélte fontosnak. Földiák nézete szerint az állami ipartámogatás keretében biztosítani kell a külföldről behozott gépek teljes vámmentességét, építkezési segélyt, 1-15 éves adómentességet, nyersanyagok és egyéb gyári szükségletek vámmentes behozatalát, az állami és közösségi szükségletek fedezésénél a hazai termékek feltétlen előnyben részesítését, szubvenciót pénzben, telekben, nyersanyagban, kamatmentes kölcsönt legalább öt évre, állami részvényjegyzést stb. A kereskedelemügyi minisztérium a kamarákon kívül az ipartanácsot, a pénzügyminisztériumot és az iparfelügyelőket is bevonta a törvény előkészítésébe. Végül az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat messze elmaradt az előkészületek komolyságától, és lényegesen nem haladta meg a korábbi törvény által biztosított lehetőségeket. A kedvezmények változatlanok maradtak, jobban körülhatárolták az új iparág fogalmát, s megváltoztatták az iparágak felsorolását. Egyes kedvezményezett termékek kimaradtak, míg mások bekerültek az új törvényjavaslatba, azonban az újonnan kezdeményezett termékek jó része valójában nem volt új, legalábbis annyiban nem, hogy a javaslat egyáltalán nem lépte túl, sőt inkább még le is szűkítette az évekkel korábbi és Ferenc József által megkurtított Baross-féle eredeti tervezetet. Jelentős változás volt a kisipar támogatásának kiemelése, valamint hogy a javaslat értelmében csak új gyárak kaphattak kedvezményt. A kormány abból indult ki, hogy a hazai fogyasztást a hazai termelés biztosítsa. Hangoztatta ugyan a meglévő ipar védel164 Magyar Pénzügy, 1899. szeptember 14. A szerző legismertebb műve Földiák 1900.
