Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 67 Az ipartámogatás kulcskérdésével, vagyis az állam szerepével a budapesti mellett mindössze a temesvári, a kassai és a miskolci kamara foglalkozott. Átfogó, modern koncepciót is csak a budapesti és a temesvári kamara állásfoglalása tükrözött. A gazdasági közvélemény szintén egyre határozottabban foglalkozott az iparfejlesztés feladataival. Lánczy 1898 októberében kamarai elnökké történt újraválasztása alkalmából tartott - említett - székfoglaló beszédében nagyszabású és céltudatos ipari akciót sürgetett, amelyhez külön intézmény felállítását tartotta szükségesnek.159 A Pesti Napló már 1897. április elején hírt adott az ipartámogatási törvény várható revíziójá- ról, amely információi szerint a kedvezményeket ki akarja terjeszteni a mezőgazdasági iparra s különösen a kisiparra. Két évvel később a Magyar Kereskedők Lapja számolt be arról, hogy Hegedűs Sándor160 kereskedelmi miniszter különösen az új iparágakat meghonosító, újonnan létesülő ipartelepekre akarja kiterjeszteni a törvényt. A Magyar Pénzügy ezzel ellentétes állásfoglalása a korábban már említett változásokat, vagyis a már kialakult nagyipar érdekeinek felülkerekedését jelezte: „Elsősorban meglévő ipar- vállalataink megszilárdítására kell a fősúlyt fektetni, míg új iparvállalatokat csak a jól kiismert szükség arányában és csak az országban nyerhető nyerstermék feldolgozására alkalmasakat kell létesítenünk [...] Az ipart [...] decentralizálni kell, azaz a vidék erre alkalmas pontjai felé kell terelni a gyáralapítási törekvéseket, hogy az alacsonyabb munkabér megkönnyítse az akciót.”161 Az Országos Iparegyesület mozgalmat indított új iparágak meghonosítására. Ennek előkészítéseként bizottságot küldött ki az import és a hazai fogyasztás tanulmányozására. A bizottság jelentéséből kiderült, hogy Magyarország változatlanul nagymértékben szorult külföldi, elsősorban ausztriai iparcikkek behozatalára. Ezek közül mintegy 50-60 millió forintra volt tehető azoknak az iparcikkeknek az értéke, amelyek hazai előállításához a bizottság megítélése szerint az alapfeltételek biztosítva lettek volna. Az iparegyesület mindezek alapján javasolta a miniszternek a kedvezmények fenntartását a taxatív felsorolás eltörlésével, vagyis az új, fontos iparágak kedvezményben részesítését, valamint a külföldi verseny miatt nehéz helyzetben lévők támogatását. Fontosnak tartották, hogy az ipartámogatás ne károsítsa a meglévő ipart, s ehhez megfelelő „szakközeg” létesüljön; továbbá a javaslat tartalmazta az adóreformot, a vidéki ipar helyhatóságok általi támogatását és a közszállítások rendezését.162 Számos egyéni javaslat is született az iparfejlesztés gyorsítása érdekében. Ennek sajátos vetületét jelentette Wolff Károly163 nagyszebeni takarékpénztári igazgató, országgyűlési képviselő emlékirata, amelyben síkraszállt az erdélyi és azon belül a szász ipar 159 Magyar Pénzügy, 1898.43. 160 Hegedűs Sándor 1875-től 1906-ig a Szabadelvű Párt országos képviselője volt, 1899 februárjától 1902 márciusig a kereskedelemügyi minisztériumot vezette a Széli-kormányban. 161 Magyar Pénzügy, 1899. 14. 162 MNLOL К 232 1899-1-8601/39849. 163 Nem azonos a későbbi Keresztény Községi Párt elnökével.
