Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 3. Rövid kitérő. A kiegyezési válság
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 57 lenségét az ülésszak agyonbeszélésével juttassa kifejezésre, megbénítva ezzel a parlament működőképességét. Bécsben a nemzeti kérdés miatti obstrukció, Budapesten viszont az ennek következtében bekövetkezett alkotmányon kívüli állapot következményei tettek mindenfajta kibontakozást lehetetlenné. Csakhogy ez a látszólag pusztán közjogi csapda egyre nyomasztóbbá vált a gazdaságra nézve, mivel fokozta a gazdasági bizonytalanságot. A súlyos következményekre többek között Weiss Berthold próbálta felhívni a magyar országgyűlés figyelmét: „Ausztriával való viszonyunkban beállott bizonytalanság lenyűgözött bennünket. Kár az elveszett időért, a veszteség Magyarországot és Ausztriát egyaránt érinti [...] Viszonyunk a népek azon rendíthetetlen hitében és reményében gyökeredzik, hogy a monarchiában lévő két államnak csak akkor van nagy jövője, ha egyetértenek és ha törekvéseiket kölcsönösen előmozdítják. Óhajtandónak tartom, és remélem, hogy ez a meggyőződés fog érvényesülni és hogy a mostani káros, ideiglenes állapot nemsokára végleges rendezést nyerjen és teljes erőnket szentelhetjük a nagy gazdasági problémánknak.”136 Politzer Géza Weiss Bertholddal egy időben fejtette ki azonos álláspontját: „Már hónapok óta nem tudjuk, hogy fog-e létesülni az önálló vámterület, vagy sem? Le- hetséges-e ily körülmények között, hogy a tőkepénzesek új vállalatokat alapítsanak, midőn még senki sem tudja, hogy rövid néhány hónap múlva Magyarország teljesen önálló lesz-e gazdaságilag vagy sem? Hiszen, ha egyszer az önálló vámterület létesül, egész ipari és kereskedelmi gazdálkodásunknak teljesen át kell alakulnia. Ebben a bizonytalanságban senki sem akar új üzletetekhez kezdeni, éppen ez az oka, hogy mióta a kiegyezési kérdések felmerültek, a tőkepénzesek tartózkodóvá lettek és újabb alapításokkal addig óhajtanak várni, amíg eldől a vámterület kérdése.”137 Természetesen Politzer is tudta, hogy a vállalkozó szellemet már az 1895-ös tőzsdekrach is megbénította, de éppen ez támasztotta alá mondandóját. A kedvezőtlen gazdasági helyzetben különös károkat okozott a gazdaságpolitika bizonytalansága. Korábban a kortársak egy része joggal vetette a magyar törvényhozás szemére, hogy elhanyagolja a gazdasági kérdéseket. Most látszólag megfordult a helyzet, valójában azonban a válság megbénította az országgyűlést, így az még hosszú ideig nem volt képes sem gazdasági, sem pénzügyi kérdésekkel érdemben foglalkozni. Az 1898 márciusában megbukott Gautsch-kormányt felváltó Thun-kormánnyal tehát immár harmadszor kellett a kiegyezési tárgyalásokat megkezdeni. Az osztrák kormány tetterejét ez a végeláthatatlan megpróbáltatás szinte teljesen lekötötte, míg végül a Thun-kormány lényegtelen eltérésekkel elfogadta a korábbi két kormánnyal már elért eredményeket. Bánffy miniszterelnök tehát végre ígéretéhez híven az országgyűlés elé terjeszthette a kiegyezési törvényjavaslatot, amelynek beterjesztése azonban még egy136 KN 1898. február 4. 137 Magyar Pénzügy, 1898. 6.
