Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 2. Az 1890. évi 13-14. törvénycikkek. Egységes koncepció
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 49 letesen megfelelt a kor által támasztott követelményeknek, helyes mederbe irányította az iparfejlődést, megfelelő ösztönzőként hatott, anélkül hogy elősegítette volna mesterséges, megfelelő létalapot nélkülöző vállalatok támogatását. Nem egyszerűen arról van csak szó, hogy Barossék hűek maradtak a kort meghatározó liberális gazdaságpolitikához, amely egyben a kialakult magyar gyáripar számára is a lehető legkedvezőbb volt, hanem képesek voltak olyan iparfejlesztést összeegyeztetni a gazdaságpolitikával, amely megkövetelte - mai kifejezéssel - a piacorientáltságot, s kedvezményeivel együtt sem biztosított piacidegen vállalatok számára létalapot. A kedvezmények rendszere túl azon, hogy a legminimálisabb áldozatra - vagy ha tetszik beavatkozásra - kényszerítette az államot, igazából azok számára volt gyümölcsöző, akik élni tudtak a piac által kínált lehetőségekkel. Más szóval minél eredményesebb volt egy vállalat, annál hatékonyabban tudta kihasználni az állami kedvezményeket. A törvény által is előmozdított évtizedes fejlődés alapvetően megváltoztatta azokat a feltételeket, amelyek a törvényt létrehozták. Kialakult a hazai nagyipari burzsoázia, ennek kapcsán a kortársaknak számos, korábban még reálisnak tetsző illúzióval kellett leszámolniuk. Tarthatatlanná vált az a hit, hogy a hazai burzsoázia összetételét döntően a hagyományos uralkodó osztályok fogják meghatározni. Ez a burzsoázia a tíz évvel korábbi helyezettől eltérően most már saját szempontjait kívánta az ipartámogatás terén is érvényesíteni, és így törvényszerűen összeütközésbe került az agráriusokkal. A következő ipartámogatási törvény már nagyrészt ennek a harcnak az eredménye, s megítélésében döntő szempont, hogy miként alkalmazkodott ezekhez a változásokhoz. Mint már többször szó esett róla, Baross koncepciójának lényege az volt, hogy az állami ipartámogatást teljes komplexitásában értelmezte. Ennek megfelelően ítélte meg a közszállítások jelentőségét is: „Az állami szállításban való részesítést oly támogatásnak tekintem, mely az iparfejlesztési céloknak hatalmas eszköze, amely megadja az illető vállalatnak a biztos alapot, s lehetővé teszi, hogy oly ipari célokat is kövessen, melyek kezdetben legalább bizonyos kockázattal járnak.”107 Ennek alapján született meg az első tulajdonképpeni közszállítási szabályzat 1891- ben. Ez előírta a pályázatok nyilvánosságát, a szükségletek nyilvántartását, 5%-ban maximálta a bánatpénzt, a külföldi beszerzéseket az illetékes miniszter engedélyéhez kötötte, a szállítók nyilvántartását a kereskedelemügyi miniszter feladatává tette, és megtiltotta a legalacsonyabb ár automatikus elfogadását.108 A szabályzat hatása már 1894-ben szembetűnő volt. A vasutak hazai beszerzései ekkor már meghaladták a 90%- ot, szemben a korábbi 80-85%-kal.109 A kereskedelemügyi minisztérium megrendeléseinél ugyanakkor közel 10%-os volt ez a növekedés, és szintén 90% körül mozgott.110 107 A kereskedelemügyi miniszter jelentése 1889. 205. p. 108 A kereskedelemügyi miniszter jelentése 1889. 336-337. p. 109 Emlékirat az iparfejlesztésről 1904. 12. p. 110 A kereskedelemügyi miniszter jelentése 1893. 554. p.
