Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 2. Az 1890. évi 13-14. törvénycikkek. Egységes koncepció
48 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 9,6, Háromszékben 13,5, Udvarhely megyében 10, Maros-Tordában 9, Csíkban 8,5 százaléka a népnek foglalkozik iparral és kereskedelemmel.”103 Az Országos Iparegyesület szintén elégedetlen volt a törvény hatásával: „Az eddigi törvényekben biztosított állami kedvezmények egy csekély eszközét képezik az iparfejlesztésre ható állami tevékenységnek, s mint ilyenek egyedül a jövőben sem lehetnek hivatva iparunknak még ma is fennálló hézagait pótolni.”104 A budapesti kamara részletes előterjesztést készített a törvény hatásáról és szükségesnek vélt módosításáról. E szerint az érdekelt körök egy kisebb része elégedett volt a fennálló törvénnyel, nagyobb része azonban kevesellte a kedvezményeket, és segélyeket tartott szükségesnek. Ugyanakkor a kamara meghatározta az általa helyesnek vélt iparpolitika alapjait: „Általánosan elismert igazság, hogy gyáripart, vagy akár csak valamely gyártási ágat mesterséges úton, vagy csupán állami támogatással és kormány- intézkedésekkel teremteni, vagy magas színvonalra emelni nem lehet, a gyakorlati téren működő üzletkörök tisztában vannak azzal, hogy a felsorolt és jelzett bajok nem orvosolhatók az államhatalomnak közvetlen anyagi támogatása által, valamint el nem érhető az államhatalomnak e célra rendelkezésre álló eszközök aránylagos csekélysége miatt az sem, hogy a nálunk hiányzó vagy kevéssé képviselt gyártási ágak, a direkt állami támogatás nyújtása által naggyá fejlesztessenek. Tapasztalatok igazolják különösen azt, hogy az intencióiban bár elismerést érdemlők azok az iparfejlesztési akciók, amelyek időközönként felbuzdulva, néha kellőképpen elő nem készített talajon, a mi szerény ipargazdasági viszonyaink között inkább dekoratív jellegű egészen új, nálunk addig ismeretlen és iparunk fogyatékos fejlettsége miatt a meglévő iparral a kívánatos vonatkozásokat és szerves kapcsolat nélkülöző gyártási ágaknak a meghonosítására törekednek és ezen mesterségesen átplántált ipari csemeték életerejének emelése céljából a direkt anyagi támogatásra, nemkülönben a kezdet fokozottabb nehézségeinek a leküzdése végett bizonyos anyagi előnyöket a vállalkozó kezéhez való juttatására fektetik a fő súlyt, sok esetben nem hozzák a kívánatos eredményt.” Végezetül a kamara szintén elégtelennek ítélte a törvény által biztosított kedvezményeket.105 Szterényi korábban ismertetett kritikája mellett elismerően nyilatkozott az 1890. évi 13. törvénycikk hatásáról: „Az állam közvetlen és közvetett áldozatai a fejlődésben megfelelő ellenértéket nyertek, és így nagyon gyümölcsöző befektetést képeztek, sőt ez a fejlődés — ha számokban nem is fejezhető ki - aránytalanul nagyobb az érdekében hozott áldozatoknál.”106 Az 1890. évi 13. és 14. törvénycikket tekinthetjük az állami ipartámogatás legsikerültebb alkotásának. Kisebb fogyatékosságaitól eltekintve töké103 KN 1898. február 4. 104 MNL OL К 232 1899-1-8601/39849. 105 MNL OL К 232 1899-1-8601 Előterjesztés az állami kedvezményekről intézkedő 1890. évi XIII. törvénycikk hatályának a meghosszabbítása, illetve e törvény módosítása tárgyában. 106 Magyarország gyáripara 1898. 1. fűz. 52. p.
