Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban 291 álláspontját tette magáévá. A két testület közötti viszony végleg elmérgesedett, az esztergályosok denunciálással és a munkásság kijátszásával vádolták a szövetség titkárát.57 Májusban a villanyszerelők kezdtek mozgalmat béreik javításáéért, majd ezt követte a júniusi általános sztrájk. A gyárvezetés ekkor már határozottan követelte egyes bizalmiak letartóztatását, illetve bevonultatását. Júliusban a gyár kérésére a főszolgabíró hozzájárult, hogy az igazgatóság bírságolási joga a korábbi 4 korona helyett 20 koronáig terjedjen „különösen helyre állítandó a műhelyfőnöknek a szociális mozgalmak következtében meglazult tekintélyét”. Augusztusban a gyár összes famunkása fordult kérelemmel az igazgatósághoz, miután a panaszbizottság csak nagyon töredékesen adott helyet jogos követeléseiknek. Valójában nem is kérvényről volt szó, hanem figyelmeztetésről. „Meggyőződtünk már arról, hogy ez nem érzelem, hanem erő és hatalom kérdése.”58 Őszre a katonai jelenlétre alapozott hatalmi struktúra a gyárban összeomlott. A keretlegénység tagjai a kocsmákban, kávéházakban közvetlen, esetenként baráti kapcsolatba kerültek a munkásokkal. A gyár polgári és katonai vezetése számára egyértelművé vált, hogy a keretlegénység erőszakos fellépése a munkássággal szemben keresz- tülvihetetlen. A tényleges hatalom ebben az időben egyre inkább átkerült a munkások kezébe, akik a fegyvergyáriakkal valószínűleg együttműködve már nemcsak politikai, de katonai tényezőt is jelentettek. A gyár vezetése a legális és az illegális szervezkedéssel szemben egyaránt tehetetlennek bizonyult. (A szervezettség szélesedésére lásd a 27. táblázatot.) Októberre sajátos helyzet alakult ki a gyárban. A munkásság legális vezetői de jure semmiféle hatalommal sem rendelkeztek, de facto azonban a csepeli munkásság - nagyrészt az illegális tevékenység révén, például titkos fegyverraktárak létesítésével - már nemcsak a saját, hanem az egész ország sorsának alakítójává vált. A polgári demokratikus forradalom kitörése után a Nemzeti Tanács tagjai október 31. hajnalán már-már sorsdöntőnek érezték a csepeliek aktív fellépését. „Mind azon tanácskoztunk, hogy mennyi időn belül lehetnek Csepelről bent a munkások, páran azt mondták, hogy csak 9-re lehetnek itt (az Astoriánál). Tehát, ha a bosnyákokat azonnal ellenünk hozzák, úgy 4 órán belül teljesen széjjelvemek bennünket.”59 57 HL 1.28 HM 4-543/5960/4a, 8817/4a ein. - 1918; Л Magyarországi Vas- és Fémuunkásoké. n. 68-69. p; PIL 672. f. 42. 58 HL 1.28 HM 4-543/5960/4a, 4-543/11533/4a, 18358/4a, 19295/4a, 24296/4a. ein. - 1918. 59 Károlyi 1975. 73. p.
