Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
290 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban gyár néhány bizalmija is. November 14-én a MÉMOSZ53 helyiségében tartották újabb értekezletüket mintegy 160, zömükben a Fegyvergyárat, a Repülőgépgyárat54 és a Weiss Manfréd-gyárat képviselő résztvevővel. Itt készítették elő a november 17-i tüntetést.55 Az 1918. januári általános sztrájk egyik központja már Csepel volt. Ennek helyi eredményeként a vállalat vezetése szabályozta a bérminimumot az akkordmunkáknál, és ennek alapján kötelezte a munkásokat a kiadott munkák elvégzésére. Egy hónappal később azonban az esztergályosok - akik már eleve elégedetlenek voltak a megállapított összeggel - 3,60 koronás minimális órabért követeltek. Az igazgatóság a kérést megtagadta, mire az esztergályosok csak azokat az akkordmunkákat végezték el, amelyek biztosították az általuk követelt bérminimumot. Az igazgatóság jelentette a munkamegtagadást a katonai parancsnoknak, aki - hatáskörét túllépve - két órát tárgyalt az egyik igazgató jelenlétében a bizalmiakkal. A közvetítési kísérlet eredménytelenül végződött, a munkásokat a panaszbizottsághoz küldték, és felszólították őket a munka azonnali felvételére. Ezt követően 60 esztergályos már formálisan is megtagadta a munkát. A katonai parancsnok bevonultatásukat tervezte, de nélkülözhetetlenségük miatt ehhez az igazgatóság nem járult hozzá. A munkamegtagadók száma 120-ra, majd 199-re emelkedett. A katonai igazgatás a kormány egyetértésével elrendelte a hadbírói eljárást, s az esztergályosokat őrizetbe vették. A cs. és kir. hadosztály bíróságán március 22-28. között került sor a tárgyalásra, amelynek során 160 esztergályost katonai fiiggelemsértés címén 2-4 havi fogságra ítéltek. Közülük 130-an azonban már március 30-án jelentkeztek a gyárban, és április 2-án megkezdték a munkát.56 Közben március 4-én az esztergályosok szervező bizottságának kezdeményezésére a budapesti vas- és gépgyárak esztergályosai és gépmunkásai bejelentették, hogy csak 8 órát hajlandók dolgozni. Március 7-én 33 gyárban délután 4 órakor be is fejezték a munkát. Másnapra a Gépgyárak Országos Egyesülete - a hadigazgatás jóváhagyásával (!) — a hozzá tartozó gyárak teljes munkásságát kizárta (mintegy 60-70 ezer főt). Csepelen a gyárvezetés a kizárással együtt kísérletet tett a mozgalmi keretek, a bizalmi rendszer likvidálására. Végül március 18-án, a szakszervezet és az igazgatóság megegyezését követően mindenki újra munkába állhatott. Április elején azonban még mindig nem voltak bizalmiak a gyárban. Az esztergályos sztrájk tovább élezte a munkásság és a szövetség közti feszültségeket. A vasas szakszervezet központi vezetősége fegyelmi úton elbocsátotta Cservenka Miklóst, aki az őt delegáló esztergályos szervező bizottság 53 Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége. 54 1915-ben a korábban leginkább automobil-gyártással foglalkozó Magyar Általános Gépgyár Mátyásföldön létesített repülőgépgyárat és repülőteret, mintegy 1200 munkást foglalkoztatott. 55 Duczynska 1958. 56 HL 1.28 HM 4-543//5960/4a, 8817/4a, 4074/4a. ein. - 1918.
