Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
280 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban nőtt a késztermékek aránya. 1919-ben a gyár ingatlanjainak és berendezéseinek értéke meghaladta a 60 millió koronát, emellett a részvénytársaság az évenkénti nyereségen túl — ami 1918-ban a hivatalos mérleg szerint is még mindig 6 millió korona volt - a háború éveiben 72 millió koronás tartalékot képezett.20 A konzervgyár a csepeli gyártelephez hasonló dinamizmussal fejlődött. Weiss Manfréd közvetlenül a háború kitörése után 8,4 millió korona értékben kapott kon- zervrendelést a Hadügyminisztériumtól. 1915 közepén 5000 munkás dolgozott a Soroksári úton, de márciustól már a kőbányai konzervgyár is üzemelt 600 munkással, itt a zöldségkonzerveket gyártották. A törzsgyárban napi 0,6 millió hús- és 1,6 millió kávékonzerv jelentette a háborús csúcstermelést, a telken 50 épület állt, a gépek és berendezések értéke pedig 1,1 millió korona volt.21 2. Háborús munkaviszonyok A hazai törvényhozás az egyre feszültebb külpolitikai helyzetben már 1912-ben felkészült az elkövetkező háborúra, és törvénybe foglalta a háború esetére szóló kivételes intézkedéseket és a hadi szolgáltatást (1912. évi 63. és 68. te). Ez egyrészt tartalmazta a demokratikus jogok (gyülekezési jog, sajtószabadság, sztrájkjog, illetve ez utóbbi ellentételezéseként a munkáskizárás joga) korlátozását, másrészt mivel a népfelkelés felső korhatára ekkor 42 év volt, kötelezővé tette minden 50 év alatti férfi számára a személyes szolgálatot. Ez a szabályozás tehát formailag kétélű volt. Amíg az egyik oldalon megtiltotta a sztrájkot, addig a másik oldalon az érintett gyáraknak is megtiltotta munkásainak kizárását. Ennek megfelelően a munkaviszonyt egyik fél sem mondhatta fel, az érintett tulajdonosokat kötelezték az üzem fenn-, azaz üzemben tartására, vagy akár átengedésére is a kincstár számára. A minisztertanács közvetlenül a háború kitörése után szabályozta az ipari üzemek hadköteles alkalmazottainak helyzetét. Az illetékes miniszterek által kijelölt üzemekben meghagyták állásukban azokat a behívott alkalmazottakat, akiket a tényleges katonai szolgálat alól a honvédelmi miniszter korábban felmentett, illetve a már behívott 38-42 éves korú alkalmazottakat. Egy hónappal később a minisztertanács elhatározta, hogy összeíratja és a hadügyminiszter rendelkezésére bocsátja az iparban nélkülözhető alkalmazottakat.22 20 MNL OL Z 402 65, 66; BFL VII.2.e Cg. 8672. 21 MNL OL Z 402 206/a; ÖStA KA Zst KM MLA 1914 12A 50-4/24-23; 1915 5AM 4-1/65-330; Kun 1933. 79. p. 22 Iványi 1960. 83, 93. p.
