Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban 281 A hadigazgatás a háború kitörésekor átvevő bizottságai révén közvetlenül jelen volt a legnagyobb hadiipari üzemekben. A kiemelt fontosságú üzemek esetében ez a jelenlét önmagában nem biztosíthatta a hadipotenciál fenntartásához elengedhetetlen termelést, így 1914. december 25-én a Hadügyminisztérium elrendelte „a rend fenntartása és a katonai érdekek védelme” érdekében a két legfontosabb magyar hadiüzem, a Weiss Manfréd-gyár és a Fegyvergyár katonai felügyeletét. A budapesti katonai parancsnokság azonban tévesen úgy értelmezte ezeket a rendeleteket, hogy a már működő katonai bizottság tölti be a katonai felügyeletet is. A rendeletet tehát ad acta tették, és így a gyári katonai parancsnokok kinevezésére csak 1915 márciusában került sor.23 Közben a Hadügyminisztérium egy további rendeletében lehetővé tette, hogy a hadiipari üzemekbe hadi munkásokat (szakmunkásokat) vezényelhessenek. A hadi munkásokat az illetékes katonai parancsnokságok igényelhették a Hadügyminisztériumon vagy a Honvédelmi Minisztériumon keresztül a megyei közigazgatástól, illetve a városi törvényhatóságtól.24 Csepelen a háborús termelés kiterjesztését célzó építkezéseknél kezdetben megpróbálták a nőket nehezebb fizikai munkára fogni (vagonkirakás és hasonló segédmunkák), de ez nem járt sikerrel. így a gyár, miután már 1915 februárjában igényelt szakmunkásokat a présüzem számára, március közepén 300 munkást kért a fenti célokra, majd áprilisban újabb 60 munkást vezényeltek a gyárba, augusztusban pedig (a bővítésekre és tömeges megbetegedésekre hivatkozva) további 400 főt, novemberben vagonok kirakására előbb 150, majd további 100 katonát vezényeltek a gyárba.25 A katonák nemcsak az égető munkaerőhiányon segítettek, hanem rendkívül olcsónak is bizonyultak, miután bérezésük módjáról a Hadügyminisztérium csak 1916 júliusában intézkedett, addig a vezényelt munkások kizárólag zsoldban részesültek. Az ausztriai Vas- és Fémmunkás Szövetségnek címzett leirat szerint „tényleges katonai személyek polgári vállalatokhoz csak kivételes esetekben vezényeltetnek és mindenkor azzal a feltétellel, hogy a vezényelt legénység a kincstári zsold és ellátás megszüntetésével, a szakmájának és egyéniségének és a helyi szokásoknak megfelelő, a többi polgári munkással vagy felmentett katonaköteles egyénnel teljesen azonos mértékben díjazandó”.26 A háború idején, legalábbis annak első két évében ezek az alapvető jogi rendelkezések határozták meg tőke és munka viszonyát az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ezt megelőzőleg, a háború kitörésekor a munkásság alapvetően elégedett volt a korábban kivívott eredményekkel, s ez kedvező alapot nyújtott az „osztálybéke” megteremtésére. Csepelen a gyár igazgatósága és munkássága már 1914 augusztusában 23 ÖStA KA Zst KM MLA 1915 7A 48-5/30-58; Lásd még Szterényi-Ladányi 1933. 74. p. 24 HL 1.28. HM 13 84/4.a oszt. Ein.-1917; ÖStA KA Zst KM MLA 1915 7A 2-61. 25 ÖStA KA Zst KM MLA 1915 2-392, 423, 21-37/3. 26 Idézi Jászai 1916. 5-6. p.
