Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

IV. A csepeli gyár - 7. A Weiss testvérek a csepeli gyáralapítás után

240 IV. A csepeli gyár Bár Weiss Manfréd tevékenységi köre a tízes évek elején jelentősen kiszélese­dett, fő területe változatlanul a vas- és fémipar, illetve azon belül is elsődlegesen a hadianyaggyártás maradt. 1910 végén, miközben tárgyalásokat folytatott a frankfurti Metallgesellschafttal a Magyar Fémkohó és Vegyi Ipari Rt. megalakításáról, kapcsolat­ba lépett a pilseni Skoda (Skoda) művekkel és a Hitelbankkal a létrehozandó magyar- országi ágyúgyár ügyében." Aktivitását jelzi az is, hogy nem sokkal később igazgatósági tagja lett az Osztrák- Magyar Allamvasúttársaság resicai vasművének, csatlakozott a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéhez, s 1914-ben, Hatvany-Deutsch Sándor halálát kö­vetően a GYOSZ alelnöke lett. Ferenc József a millenáris kiállítást követően „csepeli” előnévvel nemességet ado­mányozott Weiss Manfrédnak hivatkozva lojalitására, az ipar és a kereskedelem terén szerzett érdemeire, valamint sikeres tevékenységére a közügy és a közjótékonyság te­rén. Weiss Manfréd a közhiedelemmel ellentétben ezt a nemességet nem vásárolta, sőt az uralkodó külön kegy gyanánt még az ilyenkor szokásos díjat is elengedte. Nehéz megítélni, mit is jelentett Weiss Manfrédnak ez a kitüntetés. Bizonyos, hogy eddigi törekvéseinek igazolását látta benne, de ennél többet aligha. Ezt bizonyítja a meglehe­tősen szokatlan, s erős polgári öntudatra utaló címer is, amelynek leírását érdemes szó szerint idézni a Királyi Könyvből: „Egy álló aranyszínű vitézi pajzs, mely alsó részében egy csúcsban végződik, s melynek felső szélét egy kékszínű pólya metszi, benne két hatágú arany csillaggal, alsó részét a pajzsnak pedig egy folyó foglalja el, amelynek közepét egy párhuzamos vonalak közé foglalt zöld pázsit választja ketté, a folyóvízből egy fél, fogakkal ellátott fekete kerék emelkedik ki, melyen egy jobbra fordult fekete oroszlán két hátulsó lábá­val egyenesen állva lép, farkát felemelve, kitátott szájjal, kioltott veres nyelvvel, jobb kinyújtott előlábában egy füstölgő fekete színű bombát, bal elő lábával pedig egy feke­te színű szövővetélőt tart. A pajzs felett koronázott nyílt lovagsisak nyugszik jobbról feketearany, balról kékarany foszlányokkal. A sisak koronájából két egymással pár­huzamos fekete színű sasszámy emelkedik ki. A foszlányokat összekötő aranyszínű szalagon »Labor omnia vincit« jelmondat olvasható.”99 100 Weiss Berthold korábbi aktivitását is felülmúlva vállalt közéleti szereplést. 1893- ban tervezetet készített arról, hogyan lehet megmenteni a kisiparosokat központi mű­helytelepek létesítésével. A kamara bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására, majd elfogadva Weiss javaslatát elhatározta az első munkahely-mühelytelep felállítá­sát. Nem sokkal később a kamara egy másik, 21 tagú bizottságot nevezett ki az egye­nes adók megreformálására. 1894-ben szintén a kamara kebelében az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának megújítása alkalmából bizottság alakult a bankkal kapcsolatos 99 Magyar Pénzügy, 1910.52. 100 MNL OL К 19 70. kötet 123-128. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom