Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 6. Weiss Manfréd balkáni érdekei
222 IV. A csepeli gyár mának megteremtésével. Weiss Manfréd azonban átmentette az egyéni cégek előnyeit, így korlátlan cselekvési szabadságát és a munkásokhoz fűződő patriarkális viszonyt. A legendák szerint a gyárudvaron lehajolt az eldobott szögért, ha viszont valami rendkívüli megoldással találkozott, a tisztviselőknek és a munkásoknak egyaránt azonnal, zsebből fizetett. Weiss Manfréd számításait a bekövetkező események fényesen igazolták, 1916-ban büszkén említette előrelátását: „Én tudom és mindenki tudja, hogy az én ipartelepem a háború előtt jóval nagyobb szabású volt, mint amilyent a békés idők megköveteltek. Nevezetes szakértők fejüket csóválták, amikor látták és ki is mondták: Erre ugyan nem lesz szükség. Szükség lett, és nekem nagy elégtételem az előrelátásom. Muníciónk volt, van és lesz.”71 6. Weiss Manfréd balkáni érdekei Az ideológia síkján viszonylag egyszerűen ragadható meg és tárható fel az a tény, hogy a társadalom osztály struktúrája alapján az állam az uralkodó osztály eszköze, s mint ilyen, hűségesen érvényesíti annak minden érdekét. A konkrét történelmi elemzés síkján azonban ez az összefüggés sokkal rejtettebb. A társadalom - különösen a modem, polgári társadalom - létrehozza azokat az áttételeket, amelyek révén a közvetlen befolyásolás, érdekérvényesítés közvetetté és így átláthatatlanabbá válik. Adott kérdések stratégiai és taktikai megítélésében ugyanakkor komoly érdekellentétek is vannak az uralkodó osztályon belül, vagy az egyes uralkodó osztályok között. Továbbá - bizonyos keretek között - az államigazgatás részben akár függetlenítheti is magát a meghatározó érdekviszonyoktól. Az itt következő 1903-ban keletkezett dokumentumok éppen ezért a közvetlen érdekérvényesítés ritka példái. Leginkább ez indokolja, hogy szokatlan módon, a műfaji kereteket feszegetve - fordításban - közöljük az eredeti forrásokat. Ebben az időszakban az Osztrák-Magyar Monarchia politikáját az egymásnak gyakran ellentmondó nemzeti, különösen az osztrák-német, a cseh és a magyar érdekek mellett az uralkodó környezete által képviselt dinasztikus érdek is meghatározta. Az előbbieken belül sincs szó azonban egységes nemzeti érdekekről, a közös vámterületnek például (mint láttuk) Ausztriában ugyanúgy megvoltak az ellenzői és támogatói, mint Magyarországon. Hazánkban a kialakuló fináncburzsoázia gazdasági és társadalmi helyzetéből adódóan pozitív szerepet is betölthetett. Amíg Nyugat-Európában a finánctőke megjelené71 Bródy 1916.37. p.
