Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában
20 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában ipar ott van, és ott lehet leginkább kifejlődve, hol a földművelés kellőleg virágzik, úgy másfelől concedálom [elismerem], hogy iparilag különösen fejlődött országokban a földmivelés jobban virágzik.”18 Gyakorlatilag már ekkor kirajzolódtak azok az erővonalak, érdekazonosságok és ellentétek, amelyek a későbbiek során az állami ipartámogatást és az iparfejlesztést meghatározták. Amíg a kialakuló ipari burzsoázia a liberális birtokos réteg támogatását kereste és élvezte, addig a konzervativizmus a kisipar és a nagyipar érdekellentéteit kihasználva a kisiparosság védelmezőjeként lépett fel. A valóságban ezek az erővonalak hosszú ideig ellentmondásosan és elmosódottan jelentkeztek. Ennek magyarázata - a kis- és nagyipar részleges érdekazonossága mellett — az ipari érdekképviseletek sajátos szerepe. Az országos szintű egyesületek kivétel nélkül a kisipar szervezeteiként jöttek létre, ugyanakkor ezekben is egyre fokozottabban érvényesült a nagyburzsoázia befolyása. A kamarák látszólag nagyobb lehetőséget nyújtottak a nagyipari érdekképviselethez, de az esetek többségében viszonylag szorosan kötődtek a céhes hagyományokhoz, így az egyes kamarák álláspontja az adott kerület tényleges iparosodottságával függött ösz- sze. Ez különösen - éppen az említettek miatt - a budapesti kamaránál érvényesült a leghatározottabban. Később az új konzervativizmus még egyértelműbben a keresztény kisipart tekintette bázisnak a régi rend restaurációjához, szemben a modem nagytőkével. A kérdést bonyolítja, hogy ugyanakkor kialakulóban volt egy modernebb kisipar is, amely számára a nagyipar nem konkurenciát, hanem biztos létalapot teremtett. A birtokos osztály liberális része viszont felismerte, hogy a mezőgazdaság további fejlődéséhez nélkülözhetetlen a hazai nagyipar kialakulása, amely egyrészt szállítója, másrészt piaca a mezőgazdaságnak. Az ipar állami támogatásának ügye ugyanakkor egyre szélesebb köröket mozgatott meg. Az Országos Iparegyesület emlékirata a közszállításoknál a hazai ipar előnyben részesítését, valamint adómentességet és megfelelő tarifapolitikát kért. Ugyanakkor több „tőkepénzes” a miniszterelnökhöz fordult közös kérvénnyel, amelynek főbb követelései a következők voltak: adó-, bélyeg- és illetékmentesség, gépek adómentes behozatala, kincstári telkek ingyen átengedése, olcsó tarifa nyersanyagra és tüzelőre, közszállítások biztosítása a hazai ipar számára, kiviteli jutalmak, közvetlen részesedés vagy kamatbiztosítás az állam részéről.19 18 KN 1880. május 21. 19 KI 1878-1881. 1096. sz.
