Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 3. Alapanyaggyártás. A vertikum kiszélesítése
206 IV. A csepeli gyár félmilliós veszteséggel zárta, ez azonban szinte törvényszerűen együtt járt a kezdeti nehézségekkel.43 Weiss Manfréd még a pénzlapkagyár üzembe helyezése előtt, 1906 júniusában megállapodott a Kereskedelmi Bankkal, hogy az ajánlatot nyújt be a bolgár kormány által 4 millió leva veréséhez szükséges nikkel-pénzlapka szállítására kiírt versenytárgyaláson. Weiss Manfrédnak sikerült a megrendelést elnyernie, s a közvetítésért 6% jutalékot fizetett a Kereskedelmi Banknak. Egy évvel később Weiss Manfréd a kör- möcbányai pénzverdével kötött szerződést 42 millió 10 és 20 filléresekhez szükséges pénzlapka gyártására egymillió korona értékben.44 A fémmű elsődleges feladata változatlanul a saját termelés igényeinek kielégítése volt, ehhez járultak a hadsereg közvetlen megrendelései, 1907 januárjában például 84 millió ólom-antimon golyóra érkezett megrendelés több mint félmillió korona értékben A hadi szükségletek kielégítése mellett azonban fontos szerepük volt a kereskedelmi cikkeknek is. Ilyenek voltak a már említett pénzlapkák mellett például a tűzszekrénylemezek, az ajtó- és ablakcímkék, valamint a vörösréz-, sárgaréz-, bronz-, nikkel-, alpakka- és egyéb fémötvözetekből készített lemezek, huzalok, rudak, csövek.45 A fémmű, amelyet elsősorban azzal a céllal alapítottak, hogy függetlenítse a céget az alapanyagot gyártó vállalatoktól, tíz év alatt messze túlnőtte ezt az eredeti feladatot. Fokozatosan, a lőszergyártástól gyakorlatilag teljesen függetlenül, önmagában is komoly méreteket öltött a fémfeldolgozás. Ez a fajta fokozatosság lényeges vonása volt Weiss Manfréd üzletpolitikájának. A századfordulón a lőszergyártás elégséges alapot nyújtott a rézgyártáshoz. A megfelelő piac kiépítése és a szükséges tudás megszerzése után kerülhetett csak sor a fémfeldolgozás jelentős kibővítésére. Az acélfeldolgozásnál azonban fordított volt a sorrend. Kiindulásként itt is a gyár egyéb tevékenysége szolgált alapul (különösen a tüzérségi lövedékgyártás), de ez nem járt együtt magának az acélnak az előállításával. A tüzérségi lövedékszállításoknál 1909-re olyannyira kiéleződött a harc, hogy Diósgyőr visszautasította a Weiss Manfréd gyár acélrendeléseit. Külföldi beszerzésekkel sikerült ugyan a szükséges mennyiséget biztosítani, de ez az eset világossá tette, hogy a csepeli gyár saját acélgyártás hiányában nem függetlenítheti magát a konkurenciától. Az acélmű létesítése mellett szólt az is, hogy a tüzérségi lövedékgyártás tervezett bővítése (nagy kaliberű lövedékek) lényegesen több acélt igényelt, a kettő tehát kezdettől szorosan összefonódott egymással. így került végül sor a Monarchia két nagy 43 MNLOLK269 1908-127455/4455, 1911-33927/1927; MNL OL Z 402 103. 44 MNL OL Z 195 1907-7160; MNL OL Z 402 530. 45 ÖStA KA Zst KM MLA 1911 7A 12-5/43, 1906 7A 13-1/47-5, 1907 7A 13-1/30-2; MNL OL К 269 1908-127455/4455; Magyar Ipar, 1907. 16.
