Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában

I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában

19

terveket készít a közszállítások szabályozására. Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter tárcája nevében szintén megnyugtató választ adott a közszállításokkal kapcsolatban. Végül Tisza Kálmán miniszterelnök a vita lezárásaként kijelentette, hogy az állami megrendeléseknél akár némi ártöbblet esetében is a hazai ipart kell előnyben részesíteni.11

A kiegyezés 1878. évi országgyűlési vitája ismét felszínre hozta az iparfejlesztés kérdéseit. Baross Gábor,12 a törvényjavaslat előadója kifejtette, hogy a magyar ipar számára a közös vámterületen belül is biztosított a fejlődési lehetőség. A legfőbb akadályt a szükséges előfeltételek hiányában látta, célként azoknak az iparágaknak a támogatását és megerősítését jelölte meg, amelyekhez az előfeltételek már adottak. Hasonló szellemben nyilatkozott Móricz Pál is.13 A kormány a mezőgazdasági és ipari érdekek összehangolását tekintette fő feladatának. Az ipartámogatás fontosságát egyik hozzászóló sem vonta kétségbe, a vita középpontjában az iparfejlődés és az Ausztriához fűződő viszony állt.

A második országos iparos gyűlés kérvényét Ráth Károly terjesztette be 1879 végén a képviselőházba. Ez elsődlegesen a kisipart érintő kérdésekkel foglalkozott, de felvetette az adókedvezmény gondolatát is, valamint a hazai beszerzések kizárólagossá tételét az állami szükségleteknél. Horánszky Nándor14 ennek kapcsán konkrét intézkedéseket sürgetett a hazai ipar fejlesztése érdekében: „Az ipar nagy és nevezetes tényezője az ország vagyonosodásának, jólétének, kultúrájának [...] Minden állam saját iparának fejlesztésére és előmozdítására megtesz mindent, amit tehet.”15 Mire a kérvény a következő év közepén újra az országgyűlés elé került, számos hasonló tárgyú kérvény érkezett a képviselőházhoz. Ugyanakkor nőtt az ellenállás az iparfejlesztés nem kívánatos irányával szemben. Istóczy Győző16 országgyűlési beszédében a „kozmopolitikus idegen elemeket” támadta, akik az „ingó tőke fő képviselői”, és akiknek a magyar földbirtok zsákmányul esik.17 Az iparos gyűlés is mindenekelőtt az iparszabadság korlátozásában látta a megoldást. A kérdés lényegére végül ismét Baross világított rá: „Az

11 KN 1876. november 25. Ráth Károly eredetileg szalmakalap-gyáros, a kisipar érdekeinek egyik legfőbb reprezentánsa, 1875-1881 között Pápa országgyűlési képviselője volt. Nem tévesztendő össze Budapest azonos nevű első főpolgármesterével.

12 Baross 1875-től szabadelvű képviselő, 1883-tól közlekedésügyi államtitkár, 1886-tól 1892-ben bekövetkezett haláláig miniszter volt.

13 KN 1878. január 28. Móricz 1867-ben Bihar megyei főjegyző, 1868-1891 között kisebb megszakítással szabadelvű képviselő volt.

14 Horánszky 1872-től 1902-ben bekövetkezett haláláig kisebb megszakításokkal országgyűlési képviselő, halála előtt néhány hétig kereskedelmi miniszter volt.

15 KN 1879. november 19.

16 Istóczyt harminc évesen, 1872-ben választották a Deák-párt színeiben a rumi kerületben országgyűlési képviselőnek, 1875-ben rövid időre csatlakozott az akkor alakult Szabadelvű Párthoz, majd önálló (pártonkívüli) képviselő lett. 1880-ban meglapította a Nemzsidók Szövetségét, majd öt évvel később az Országos Antiszemita Pártot.

17 KN 1879. november 19.