Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 1. A gyár fejlődésének főbb mozzanatai
IV. A csepeli gyár 189 gyárak létesítését. Ennek egyik legpregnánsabb példája volt a csepeli acélmű esete. Weiss Manfréd kijelentése azonban, amely szerint az acélmű létesítésének előfeltétele az állami kedvezmények megítélése, puszta fenyegetésnek bizonyult. Az elutasítástól függetlenül, feltehetően a haditengerészeti tagozat közvetítésével, kapcsolatba lépett a Rothschild érdekeltségű Witkowitzer Bergbau und Eisenhütten-Gewerkschafttal, hogy annak segítségével kerüljön sor az acélmű felépítésére és a nagy kaliberű lövedékgyártás bevezetésére. A gyár legjelentősebb bővítése - az acélmű építése — minden területen komoly fejlesztést igényelt. Weiss Manfréd a csepeli közös legelőből 1910 júliusában 21 ezer, majd 1911 szeptemberében újabb közel 33 ezer négyszögöl területet vásárolt 320 ezer korona értékben. Szükségessé vált több régi épület lebontása, illetve átalakítása. Az üzemeket egymás mellé építették, így azok egységes tömböt alkottak, ami egyszerűsítette a gyáron belüli szállítást. Az épületek közötti szabad területeket, udvarokat is beépítették, vagy legalábbis befedték. 1909 márciusában állították fel az acetilén hegesztő telepet, s ugyanabban az évben kezdte meg működését a gyári tanonciskola. 1910-ben épült fel a Nagyiroda, ahol ideiglenesen a 200 alállomásos telefonközpontot is elhelyezték. A gyári orvosi rendelő - addig két orvos dolgozott a gyárban - elsősegélyhellyel és hatágyas kórteremmel bővült, 1911-ben készült el a fürdőépület.13 Közvetlenül az I. világháború előtt már csak kiegészítő létesítmények épültek, így az önálló telefonközpont, a tervező iroda, a vegyvizsgálati laboratórium, a fizikai anyagvizsgáló és a tisztviselői kaszinó épülete. A gyártelep nagysága ekkor 110 ka- tasztrális hold volt, a beépített terület pedig megközelítette a 100 ezer m2-t.14 A csepeli gyár üzleti kapcsolatainak mélyülését, nemzetközi tekintélyét számos apró mozzanat is érzékelteti. Weiss Manffédnak állandó bécsi képviselője volt Franz Tragau kapitány személyében, aki elsősorban a Hadügyminisztériumban járt el megbízója nevében. A gyár alkalmazottja volt a Kereskedelmi Bankkal szoros üzleti kapcsolatban álló belgrádi Andrejevics bankház cégvezetője, Rakovszky István. A Hadügyminisztériumban egyre több olyan külföldi kéréssel foglalkoztak, amelynek célja a csepeli Weiss Manfréd gyár megtekintése volt. Ezen az úton kereste fel Csepelt Allan L. Brigge kapitány, az Egyesült Államok bécsi katonai attaséja is.15 A kibontakozó recesszió kezdetben egyáltalán nem érintette a gyárat. A nyereségek biztosításához a korábbiakhoz képest jóval nagyobb mértékben járultak hozzá az éppen az ebben az időben saját tüzérséggel kibővülő honvédség megrendelései. A miniszter- tanács, tekintettel a feszült külpolitikai helyzetre, 1912. november 25-én és 1913. február 28-án tárgyalt a szükséges kivételes intézkedésekről: rendkívüli hiteleket bocsátott a honvédelmi tárca rendelkezésére, így 18 tüzérségi üteg felszerelésére 2,3 millió ko13 MNL OL Z 402 90, 104, 105, 1206; Beregszászy 1963. 10. p; Beszámoló é. n. 8. p. 14 MNL OL К 269 1914-117919/3919; MNL OL Z 402 66, 105. 15 ÖStA KA Zst KM MLA 1914. 7A 10-3/62, Präs 48-9; Magyar Pénzügy, 1913. 4, 51, 1914. 2, 3.
