Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 1. A gyár fejlődésének főbb mozzanatai
190 IV. A csepeli gyár rónát, népfelkelési mozgókonyhák és sátorfelszerelés beszerzésére szintén 2,3 milliót. Ezt részben már 1912-ben, zömében azonban 1913 folyamán használták fel.16 A két balkáni háborút követően azonban a hadiipari üzemekben is erősen csökkent a munkáslétszám, mivel új megrendeléseket nem kaptak. A létszám csökkenésének mértéke 1913 őszén elérte a 25%-ot, az üzemek többségében csak napi 7-8 órát dolgoztak. 1914-ben tovább folytatódott a visszaesés, a Weiss Manfréd gyár májusban kapacitásának mindössze a felét tudta kihasználni. A teljes kapacitás 1400 vagon árut jelentett, amelynek kétharmada kereskedelmi, egyharmada pedig hadfelszerelési cikk volt. A csepeli gyárban az említettek következtében sikerült a regressziót mintegy félháromnegyed évre korlátozni, s így ez nem befolyásolta döntően a vállalat eredményességét. Az adófelügyelő 1914 elején kelt jelentése szerint a Weiss Manfréd-gyár olyan „vállalat, amely úgyszólván monopóliumszerűén dolgozik a kincstár számára, óriási kivitele van, köztudomás szerint évenként milliókra menő tiszta nyereséggel dolgozik és különösen az utolsó öt-hat esztendőben rendkívüli nyereségeket ért el”.17 1914. január 1-jével a csepeli gyár Weiss Manfréd Lőszer-, Acél- és Fémművei Rt. néven, 10 millió korona alaptőkével részvénytársasággá alakult. Az 5000 koronás részvényekből Weiss Manfréd 60 darabot jegyzett azzal, hogy a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta a csepeli ingatlanokat.18 A Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyára és Ercárugyára 9,6 millió korona értékben, 1920 darab részvény fejében a részvénytársaságra ruházta a hengermű, a huzal- és csőgyár, a lőszer- és töltényfelszerelő gyár, a rúdsajtoló és pénzlapka gyár, az acélmű és lövedékgyár, valamint a járműgyár összes gyári felszerelését, gépeit és egyéb ingóságait. A konzervgyár, amely így a részvénytársaság főrészvényese lett, természetesen továbbra is Weiss Manfréd tulajdonában maradt. 2-2 részvényt jegyeztek Weiss Manfréd rokonai, így Wahl Oszkár, Weiss Jenő, Weiss Alfonz, Mauthner Alfréd, Kornfeld Móric, Eisler Zsigmond, Surányi Béla és mások. Az eddigi tényleges irányítók (Weiss Manfréd és Wahl Oszkár) mellett Weiss Manfréd fiai is az alapításkor megválasztott igazgatóság tagjai lettek.19 16 Iványi I960. 55-56. p. 17 MNL OL К 269 1914-117919/3919; MNL OL Z 402 66; ÖStA KA Zst KM MLA MS 1914. 4M-4/17; A Magyarországi Vas- és Fémmunkások 54. p. 18 Ezek tényleges értéke a 300 000 koronát messze meghaladta, hiszen pusztán a telkek értéke mintegy egymillió korona volt. 19 BFL VII.2.e Cg. 2691.
