Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 1. A gyár fejlődésének főbb mozzanatai
188 IV. A csepeli gyár 1909 közepén került sor a főző kocsit, mozgó sütőkemencét, főzőládát előállító járműgyár üzembe helyezésére. Hasonló termékek előállításával Magyarországon később is csak a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Magyar Szivattyú- és Gépgyár foglalkozott, de az I. világháború előtt a Weiss Manfréd gyár adta a hazai össztermelés 95%-át.n A járműgyártás megindításával szinte egy időben merült fel a gyár további bővítésének és egy acélmű létesítésének terve, amely nagy kaliberű lövedékek gyártását tette volna lehetővé. Ez a beruházás minden korábbinál sokkal komolyabbnak ígérkezett, és még nagyobb körültekintést igényelt. Ráadásul, amíg korábban minden bővítéshez sikerült kisebb-nagyobb harc árán megszereznie az állami kedvezményeket, addig egy esetleges acélmű létesítésénél ez szinte teljesen reménytelennek látszott, hiszen Csepel ezzel a bővítéssel már veszélyes konkurenciává válhatott volna a Pénzügyminisztérium irányítása alatt álló diósgyőri állami vasgyár számára. Az állami kedvezmények elnyeréséhez viszont nélkülözhetetlen volt éppen a pénzügyminisztérium jóváhagyása. Kérvényében Weiss Manfréd minden érvet felvonultatott: „Fáradhatatlan tevékenység és a legnagyobb anyagi áldozatok árán sikerült csepeli telepemet annyira fejlesztenem, hogy jelenleg több ezer munkás és számos hivatalnok találja ott rendes kenyerét. Ezen eredmény részben annak is köszönhető, hogy az utolsó években egyes államok hadászati célokra nagyobb befektetéseket eszközöltek. A rendelések megújulása és gyáram kellő foglalkoztatottsága azonban egyáltalán nincsen biztosítva, sőt valószínű, hogy a munka legközelebb lényegesen meg fog csappanni, miért is telepem oly irányban való fejlesztése válik szükségessé, hogy hivatásának a bel- és külföldön, lehetőleg minden külön eshetőségtől függetlenül, megfelelhessen és így az érdekelt községek lakosságának keresetét biztosíthassa.” Weiss Manfréd 2000 új munkaalkalmat és 5 millió korona tőkebefektetést helyezett kilátásba az acélmű létesítése és a kapcsolódó bővítések (4000 LE-s gőzturbina, vízmű stb.) megvalósulása esetére. Mindezek alapján újabb 15 évre kérte a korábban kapott állami kedvezmények meghosszabbítását. Az új befektetéseket az állami kedvezményektől tette függővé mondván, hogy azok nélkül kénytelen lenne munkásainak nagy részét elbocsájtani. A Kereskedelmi Minisztérium ismét támogatta Weiss Manfréd kérvényét, a Pénzügyminisztérium viszont csak a bővítésről volt hajlandó tárgyalni, az acélműről nem. Az állami vasgyárak központi igazgatósága a kérvény teljes elutasítását követelte, amit végül sikerült is elérnie. Weiss Manfréd 1913-ban megújította kérvényét, ekkor azonban a Kereskedelmi Minisztérium is elutasította.11 12 A kortársak egy része már a századfordulón felismerte, hogy az állam ipartámogatási célkitűzéseinek ellentmond az állami vasgyárak csatlakozása a vaskartellhez. Annak szerződése ugyanis kötelezte a magyar államot, hogy akadályozza meg új 11 MNLOLK269 1907-5937/137, 1908-1154/4189, 16517/517, 127455/4455, 1911-35927/927, 1913- 53009. 12 MNLOL К 269 1910-60251/1351.
