Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában
16 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában Piacgazdasági szempontból nem az állami beavatkozás meglétét vagy hiányát, hanem annak jellegét tekintjük meghatározónak, más szóval azt a kérdést, hogy az állami beavatkozás, esetünkben az ipartámogatás a piaci hatások felerősítését, határozottabb érvényre juttatását szolgálja-e, vagy éppen ellenkezőleg a piaci hatások kivédését, esetleg enyhítését. A kapitalista fejlődés két alapvető korszaka, a szabadversenyes és a monopolista (még inkább állammonopolista) kapitalizmus sem különböztethető meg egyszerűen az állami beavatkozás megléte alapján. Már csak azért sem, mert a szabad verseny sem nélkülözte az állami beavatkozást, sokkal inkább beszélhetünk annak alapvetően eltérő minőségéről. Mindezt tovább bonyolítja az állami beavatkozás számszerűsítése, vagyis az állami ipartámogatás azonosítása annak összegszerűségével, amit a legtöbb feldolgozás ugyan helytelennek ítél, mégis — érthető módon - ez az összegszerűség válik a beavatkozás megítélésnek alapjává. Némileg leegyszerűsítve tehát az állami beavatkozás eredményességét az általa felemésztett összegek függvényeként értelmezik, holott a ténylegesen felhasznált költségek az esetek jelentős részénél tisztázhatatlanok. A számszerűsítés fonákságát mutatja, hogy egyes szerzők, akik korábban jelentősnek ítélték a magyarországi állami szubvenciókat, negyedszázaddal később ugyanazt az adatbázist felhasználva mutatták ki a szubvenciók jelentéktelenségét.2 Nemcsak arról van tehát szó, hogy a ráfordítások nagy hányada eleve nem számszerűsíthető, hanem arról is, hogy még a kortársak sem rendelkeztek megbízható adatokkal, nem beszélve azok párt- politikai, személyes stb. érdekből való tudatos meghamisításáról. A továbbiakban tehát közvetlen beavatkozásnak, befolyásolásnak tekintem a vám, a vasúti szállítás, a közszállítások és az állami ipartámogatás kérdéskörét. Magyarországon a vámpolitika kérdése a közös vámterület révén sajátos vetületben jelentkezik. A korabeli érvelés szerint az állami ipartámogatás a közös vámterület kompenzációjaként született, a valóságban azonban az önálló vámterület sem zárja ki az ipartámogatást. A dualizmus időszakában nem ez az egyetlen eset, amikor gazdasági kérdések közjogi szinten jelentkeztek és nyertek megoldást. A közös vámterület tehát nem kiindulási pontja volt az állami beavatkozásnak, hanem sajátos kerete, amely lehetővé tette annak határozottabb kibontakozását. Az ipartámogatás nem kompenzálhatta az önálló vámterület hiányát, sőt ez nem is lehetett feladata. A dualista államrendszer és az ettől elválaszthatatlan közös vámterület meghatározott feltételeket biztosított a magyar iparfejlődéshez, előnyeit vagy hátrányait nem mérhetjük a nem létező önálló vámterülethez. Miután ez a kérdéskör külön feldolgozást igényel, meg kell elégednünk azzal a meglehetősen triviális megállapítással, hogy a közös vámterület egyszerűen más volt, más lehetőségeket kínált és más követelményeket támasztott. 2 Berend-Ránki 1955, illetve Berend-Ránki 1979.
