Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 7. Rózsahegy. Ipartámogatás a gyakorlatban
120 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában a feltételeket elfogadta, Weiss Manfréd júniusi beadványában azonban a kőszegi 50 szövőszékes gyár létrehozásának feltételeként állami kedvezmények, szállítási kedvezmények és megrendelések biztosítását kövelte. A Kereskedelmi Minisztérium ezeket a feltételeket is elfogadta, és ígéretet tett 6 évre évi 60-90 ezer forintos megrendelésre a MÁV, mintegy 40 ezer forintos megrendelésre a csendőrség számára, valamint kilátásba helyezte a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. megrendeléseit is. 1895. szeptember 1-jén a részvénytársaság bejelentette a rózsahegyi gyár üzembe helyezését egymillió forintos befektetéssel, 24.624 orsóval és 274 szövőszékkel. A bejelentés szerint a tulajdonosok az év végére megkétszerezik a befektetést, és 500 szövőszékkel fognak dolgozni. Ekkor sor került az óvadék és a segély első részletének kifizetésére, a kölcsön első részletét azonban csak egyéves huzavona után kapták meg. A közös hadsereg részéről azonban változatlanul nem kaptak megrendeléseket. A Hadügyminisztérium 1895 májusában arra hivatkozott, hogy a konzorciummal kötött szerződése csak 1897-ben jár le (így kárpótlásként a Kereskedelmi Minisztérium folyósította az erre az esetre kilátásba helyezett segélyt), majd 1896 novemberében közölte, hogy az ajánlatok elbírálásánál előnyben részesíti az egyéni cégeket. 1897 elején a rózsahegyi gyár már 1100 munkással dolgozott, időközben Mauthner Izidor átvette a részvények négyötödét, az év végén azonban Weiss Fülöp (aki csak névrokona Weiss Manffédnak) - vagyis a Kereskedelmi Bank - belépett a részvény- társaság igazgatóságába, a tényleges irányítás azonban változatlanul Mauthner kezében maradt. A vállalat részvénytőkéje a századfordulón már 5 millió korona volt. 600 ezer koronás befektetéssel 1900-ban alapították Szentlőrincen a Northrop-féle szövőszékgyárat, amihez 250 ezer korona állami támogatást kaptak azzal a feltétellel, hogy évente legalább 500 szövőszéket gyártanak. A szentlőrinci szövőgyár egymilliós alaptőkéjéhez 300 ezer korona állami támogatást kapott. A részvénytársaság 1902-ben zárta addigi fennállásának legeredményesebb évét: a régi veszteségek leírása után közel félmilliós nyereség maradt. 1903-ban újabb 400 szövőszéket állítottak be, majd 1904-ben a rózsahegyi gyárat új épületszámnyal és 54 ezer orsóval bővítették, illetve szövőszékgyárat is létesítettek. Az 1904-es fejlesztés 3 millió koronás befektetést jelentett, ehhez jámlt a 10 évre megadott 663 ezer koronás állami támogatás. 1905-ben 4300 munkás dolgozott a Magyar Textilipar Rt. üzemeiben. A kifizetett munkabérek és fizetések összege meghaladta az 1,8 millió koronát. A rózsahegyi szövődé 1210 szövőszékkel, a fonoda 102.713 orsóval, a szentlőrinci szövődé pedig 666 szövőszékkel dolgozott. A befektetett állótőke megközelítette a 14 millió koronát, s a vállalat Szterényi szerint 1,7 millió korona állami támogatásban részesült (a befektetett állótőke 11%-a), évi termelésének értéke pedig 16 millió korona volt.330 330 MNL OL К 231 1899-2-25979; KN 1906. október 23. Szterényi József; Magyar Pénzügy, 1897. 51, 1900. 10, 1903.5.
