Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 7. Rózsahegy. Ipartámogatás a gyakorlatban
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 121 Rózsahegy kezdettől fogva erőteljesen épített az állami támogatásra, komoly szubvenciókat is igénybe vett, amelyek nagymértékben hozzájárultak a legdinamikusabban fejlődő hazai textilipari vállalat létrejöttéhez, megerősödéséhez és fennmaradásához. Mint korábban láttuk, ez tökéletesen meg is felelt a századforduló utáni kormányzati koncepciónak. A megítélés alapja azonban csak az lehet, hogy a különbözőképpen támogatott vállalatok hogyan állják meg helyüket megváltozott körülmények között, esetleg válságos időszakokban. Tekintsünk el a századfordulón kibontakozó válság vizsgálatától, amelyet - bár mint látni fogjuk, minőségileg nem azonos módon - még mindkét vállalat túlélt. Az igazi válság mindkettőjük számára az I. világháborús összeomlás után következett be. A rózsahegyi textilgyár a területi változások következtében váratlanul szemben találta magát a csehországi textilgyárak konkurenciájával. Hasonló csapás várt a csepeli vasműre, hiszen hazai nyersanyag hiányában a területi változások Magyarországon a vas- és fémipart hozták ilyen helyzetbe, annak minden következményével együtt. Végül azonban a világválság lett az igazi vízválasztó. Amíg ezt Weiss Manfréd utódai viszonylag szerencsésen túlélték, addig Mauthner Izidort és utódait már az első hullámok félresöpörték.