Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 7. Rózsahegy. Ipartámogatás a gyakorlatban
116 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában kamara feliratot intézett az osztrák kereskedelmi miniszterhez, amelyben kifogásolta, hogy a hatóságok gyakran külföldi vállalkozókat részesítenek előnyben.327 Ezekből a kiragadott példákból látható, hogy bár maga a szabályozás eltért a magyarországitól, a rendelkezések lényege nagyon hasonló volt Ausztriában is Ez azonban nem meglepő, hiszen a fejlettebb országokban sem volt ismeretlen az állami beavatkozás, bár látszólag megmaradt saját hatáskörében, és az itt bemutatott formák közül elsősorban a közszállításokra terjedt ki. A századfordulón Svájcban az iparegyesület javasolta a közszállítások addigi rendjének revízióját és törvénybe foglalását. Bajorországban országgyűlési határozat, Franciaországban 1882-ben elnöki rendelet rendezte a közszállításokat. A bajor verzió — hasonlóan Ausztriához, ahol az alsó-ausztriai iparegyesület által 1898-ban kidolgozott szabályzat volt mérvadó — határozottan a hazai ipar előnyben részesítését tartalmazta, a porosz - bár kizárólag azonos ár mellett — szintén. Ne felejtsük el, hogy ugyanebben az időben Magyarországon még nem létezett ilyen szabályozás. Az ipartámogatás ismertetett rendje valóban sajátos magyar jelenség, sajátosságát azonban nem kelet-európaisága, vagy az állami beavatkozás ki- terjesztése adja, hanem a gazdasági-földrajzi környezet és a liberális gazdaságpolitika összecsengése. A kor vezető gazdaságpolitikusai felismerték, hogy Magyarországnak éppen viszonylagos elmaradottsága következtében gyorsított ütemben kell azt a modernizációt véghezvinnie, amelyre a fejlettebb országoknak jóval több idő állt rendelkezésükre. Részben tudatosan, részben ösztönösen felismerték azt is, hogy a modernizáció alapiránya nem lehet eltérő, konkrét formáját, módját viszont nemcsak az előttünk járók tapasztalatai határozzák meg, hanem az ország lehetőségei is. Mindaddig, amíg valóban ebből indultak ki, az ipartámogatás megőrizte piacorientált, ösztönző jellegét. 7. Rózsahegy. Ipartámogatás a gyakorlatban Az 1907. évi 3. törvénycikk parlamenti vitája során az 1906. október 22-i ülésen Lengyel Zoltán - amint arra korábban már röviden utaltunk - az előző kormányokat vádolva már-már az ipartámogatás egész koncepcióját megkérdőjelezte: „Mikor ilyen szomorú helyzetben állunk, Magyarország földművelésétől vonjuk el azt a bizonyos összeget és szubvenciókra fordítjuk. Méltóztassék megengedni mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr [Kossuth Ferenc], de azok, amiket elmondandó vagyok, nem őreá vonatkoznak, hanem arra az időre, amikor a kormányzatnak nemcsak ellenzékét képeztük,328 hanem a legnagyobb mértékben ellenfelek is voltunk, sőt el is pusztítottuk a magyar politika színteréről. Épp azért, mert ezen a területen sem az az irányzat érvényesül, amelynek egyedül van létjogosultsága, nagyon érdekes volna megtudni, hogy 327 Magyar Pénzügy, 1901.44. 328 A Kossuth vezette Függetlenségi Pártról van szó.
