Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 7. Rózsahegy. Ipartámogatás a gyakorlatban
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 117 kik kaptak szubvenciót a múltban, de még érdekesebb volna megtudni, hogy kik nem kaptak, mert ebből a két tényből konstatálható volna, hogy milyen volt az iránya az iparpártolási akciónak. Nem hiszem, hogy folytatódjék ez a dolog, de ha folytatódnék, én akkor ellenfele leszek addig, amíg bennem erő fog lakni, mert az a lista, amely feltünteti azt, hogy kik kaptak - azt nem tudom, hogy kik nem kaptak — nagyon szomorú Magyarországra nézve, mert a protekció befolyásának, a bankok hatalmának oly mérvét kénytelen az ember megállapítani, amely nagyon is nehezményezhető és ahol tudjuk nagyon jól, hogy nem a t. államtitkár űr [Szterényi József] akkori minőségében csinálta mindezeket: de t. képviselőház, ott szerepelnek a Weissok, Weiss Manfréd és Berthold, a Mauthner Izidorok...” A vádra a Lengyel állításával szemben mégis érintett Szterényi államtitkár válaszolt (később idézni is fogom), de vizsgáljuk meg — nem pusztán Szterényi érvei alapján hogy miként részesült Weiss Manfréd és Berthold, továbbá Mauthner Izidor az állami ipartámogatásból. Most természetesen még nem lesz szó a Weiss fivérek saját ipari vállalkozásairól — hiszen ezekkel külön fejezetben foglalkozom. Mégsem kell a szőkébb témától elszakadni, hiszen a Mauthner Izidor nevével jelzett rózsahegyi Magyar Textilipar Rt. - amelyre Lengyel célzott - létrejöttében Weiss Bertholdnak és Manfréd- nak is meghatározó szerepe volt. Miközben egy rövid esettanulmány erejéig betekintek az ipartámogatás gyakorlatába, egyben felvillan a későbbi főszereplő, Weiss Manfréd alakja is. Mauthner Izidor 1867-ben lépett be apja csehországi textilgyárába, amely kezdetben gyapjú- és vászonszövéssel, később festéssel, fehérítéssel és kikészítéssel is foglalkozott. 1868-ban apjával újabb szövődét alapított Csehországban s 1893-ban Alsó- Ausztriában is. A három gyár a századforduló előtt 2232 mechanikus szövőszékkel, 1800 munkással, 1100 lóerővel dolgozott. 1873-tól egyedüli gyapjúáru szállítója volt az osztrák honvédségnek (Landwehr).329 Mauthner Izidor az ausztriai gyáralapítással egy időben, 1893 májusában fordult a magyar miniszterelnökhöz azzal, hogy előbb szövődét és fonodát, majd festő, fehérítő és kikészítő gyártelepet kíván létesíteni Magyarországon. Mauthner megfelelő információkkal rendelkezett, hiszen júniusban Ferenc József elrendelte a „vászonszerűen kikészített pamutszövetből való hordozható sátrak” bevezetését a közös hadseregnél. A Honvédelmi Minisztérium novemberben tájékoztatta a Kereskedelmi Minisztériumot, hogy szintén tervezi a sátrak bevezetését. Mauthner Izidor októberben közölt feltételei szerint a tervezett gyáralapításhoz 15 évre 450 ezer forint kamatmentes kölcsönt, 25 ezer forint segélyt, biztosított honvédségi és állami megrendeléseket, olcsó telket és vizet, 15 évi adókedvezményt és vasúti tarifakedvezményt kért. A kereskedelmi miniszter ezzel szemben csak 200 ezer forint kölcsönt, 10-20 ezer forint segélyt, állami 329 Die Gross-Industrie, 1898. 250-252. p.
