Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
108 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában lalat olcsóbb ajánlatát, amelyből még a szállítási költségeket is levonták.303 Egy másik pályázatnál három osztrák céget megelőzve Rimamurány adta a legolcsóbb ajánlatot, amelyet felkínáltak a legolcsóbb ajánlatot tevő osztrák cégnek is, s miután az elfogadta, a rendelést megosztották kettőjük között. A minisztérium azonban kötelezni akarta a magyar céget, hogy az árból engedje el az Ózd és Bécs közötti szállítási költséget. A magyar gyár tiltakozására végül ettől eltekintettek.304 A Hadügyminisztérium azonban adott esetben hasonlóan járt el osztrák cégekkel is, miután célja egyértelműen az árak leszorítása, s nem a hátrányos megkülönböztetés volt. Bármennyire is indokolt módszertanilag az ipartámogatás viszonylag elkülönített tárgyalása, értékelése azonban megköveteli a komplexitást. Az ipartámogatás egyetlen formája sem alkalmas arra, hogy önmagában a fejlődés motorja legyen, ilyen illúzióik a kortársaknak sem voltak. A cél a hazai tőke lekötése és a külföldi tőke beáramlásának előmozdítása volt. Ennek a hazai iparfejlesztés tökéletesen meg is felelt, s miután ez jelenti az iparosodás egyik legfontosabb előfeltételét, jelentőségét is ez határozza meg. Az állami beavatkozás nem kompenzálhatta az elmaradottságból adódó hiányokat, mindenekelőtt nem helyettesíthette a tőkefelhalmozást. Tehát nem tekinthetjük a modernizálás legjelentősebb tényezőjének, a külföldi tőkebeáramlás előmozdítása és a hazai tőke mobilizálása révén azonban döntő hatást gyakorolt a modern tőkés fejlődésre, annak sajátos tényezőjét képezte. Az értékelés említett komplexitása végül három szempont érvényesítését követeli meg: az ipartámogatás szerepe az iparfejlesztés egészében, az ipartámogatás és az ipar fejlettségének összefüggése, és végül az ipartámogatás és a magyar ipar szerepe a hazai, a monarchiabeli és a világpiacon. Nem kétséges, hogy léteznek egyéb szempontok (mint például az ipartámogatásra fordított összegek nagysága), illetve az általunk említett szempontok közötti összefüggést lehet másképpen is értelmezni, s ennek következtében megítélni. A korábbiak során olyan érveket és adatokat is ismertettem, amelyeket tévesnek vagy másodrendűnek ítélek, de lehetővé teszik az eltérő szempontok érvényesítését. Az 1881. évi. törvény megítélésénél a tényleges és egyáltalán nem lebecsülendő eredményeknél lényegesebbnek ítéljük azt a változást az állam iparfejlesztési politikájában, amelynek a törvény az egyik döntő megnyilvánulása volt. Az iparfejlődés viszonylag korai időszakában, amikor még mindig elsődlegesen az ipari fejlődés előfeltételeinek kialakítása szerepelt napirenden, a gazdaságpolitikában már felmerültek a soron következő feladatok, a kialakuló ipar támogatása. Vagyis az 1881. évi 44. törvénycikk nem az iparfejlesztés kezdete, hanem annak fontos új állomása. Ha tehát az iparfejlesztés az elsődleges, s az ipartámogatás annak csak egyik megnyilvánulása, akkor ez már nem annyira kelet-európai sajátosság. Nyil303 ÖStA KA ZSt KM 1914. 7A 34-5/2. 304 ÖStA KA ZSt KM 1914. 7A 34-7/6.
