Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 4.) A városi társadalom

szenvezett. Több tagj tik 1403 után otthagyta a várospolitikát, kiköltözött vidéki nemesi birtokára, és ettől kezdve inkább a megyei és országos politikába kapcsolódott be. Ezek közé tartoztak az 1346-os bíróválasztás helyreállítása utáni első bíró, Loránd leszármazottai, akikből még egy bíró, és több tanácstag került ki, ők Palota (a mai Rákospalota) birtokosai voltak; valamint az 140l-es bíró, Hertel örökösei. Az övék volt Gyömrő. Az előbbiek a későbbiekben Palotai Lorándfi, az utóbbiak Gyömrői néven már a nemességben játszottak szerepet. Bár visszaállt a régi rend, a tizenkéttagú tanácsból nem lehetett immár kihagyni a kézműveseket, és a magyarok is ezentúl három-négy taggal képviseltették magukat. A vezetés azonban a német, elsősorban posztókereskedő réteg kezében volt. A fővárosban közben egyrészt megnőtt a magyarok számaránya, másrészt kialakult egy viszonylag nagyszámú, magyar nemzetiségű gazdag polgárság is, amely igényelte befolyását a várospolitikában. Ebben az időben készült el a Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht), amely a késő-középkori Buda jogéletének legfontosabb forrása. A jelek szerint nem hivatalos kézikönyv, hanem eredetileg magánhasználatra készült összefoglalása a városi szokásjognak, valamint kiváltságoknak. Németül írták és a német polgárság érdekeit képviselte. Bár már ekkor nem érvényesült, írásba foglalták a régi szabályt, amely szerint csak két magyar lehet a tizenkét esküdt között. A bírónak pedig négy német nagyszülőt kellett igazolnia. A megerősödő magyar vezetőréteghez királyi tisztviselők, ügyvédek, állat- és borkereskedők tartoztak, többen nemesi származásúak is voltak. Velük tartottak a tekintélyesebb magyar kézművesek is. Az 1430-as években elérkezettnek látták az időt a hatalom megszerzésére. 1436-ban Budai György deák vezetésével kísérletet is tettek erre. Értelmiségi, tanult ember volt, aki már fiatalon bejutott a városi tanácsba, majd a királyi pénzügyigazgatásban vállalt vezető tisztséget, ekkor pedig királyi altámokmester, azaz a tárnokszéknek, a királyi városok fellebbviteli törvényszékének alelnöke volt. Nyilván ezt a tisztségét akarta igénybe venni a németek ellen. A nürnbergi kapcsolatú vezető polgárság ugyanis egy vallásos társulatba, a Krisztus teste céhbe tömörült, ezt akarta volna György deák feloszlatni, vagyonát pedig elkobozni. Támogatói között a magyar (János ötvös), sőt a német középpolgárság is megtalálható volt, a régi vezetőrétegből pedig mellette állt nemes Palotai Lorándfi László - 1401-ben még városi tanácstag. Budai György terve nem sikerült, később nem vett részt a várospolitikában, viszont még több évtizedig mint az ország egyik legkeresettebb ügyvédje tevékenykedett. 39