Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 4.) A városi társadalom

A németek ellenlépésként - szemben a Budai Jogkönyv rendelkezésével - a magyar Farkas Lászlót választották bíróvá. (1437-ben és 1439-ben az volt, de lehet, hogy 1438-ban is.) Farkas felesége azonban a gazdag nürnbergi kereskedő, Ulrich Vorchtel leánya volt, maga is posztókereskedelemmel foglalkozott, és együttműködött a nürnbergi érdekeltségű vezető réteggel. 1439-ben, amikor Zsigmond király veje, Habsburg Albert uralkodott, a Farkas vezette német vezetőréteg elérkezettnek látta az időt a magyar vetélytársaival való leszámolásra. A magyarok vezetőjét, az említett János ötvöst meggyilkolták, és tetemét a Dunába dobták. A folyó azonban kivetette a holttestet, mire kitört a városban a felkelés. Talán eretnek huszita tanoktól is vezettetve a városi szegény polgárok rátörtek a gazdagokra, még egy-két tekintélyes magyar polgár házát sem kímélték. Albert király kénytelen volt közbelépni, és új tanácsválasztási szabályzatot adott ki. Ez a német és a megerősödött magyar vezetőréteg kompromisszumát jelentette. E szerint ettől fogva a bírót évente felváltva választották a németek és a magyarok közül, a tizenkéttagú tanácsot paritásos alapon osztották meg a két nemzetiség között. A választási rendszer azonban eltért a korábbitól. Akkor elvben a népgyűlés választott, mostantól azonban Szent György napján (április 24.) a lelépő tanácsnak kellett egy száztagú testületet kijelölnie, amely aztán megválasztotta az új bírót és a tanácsot. A száz személy fele német, a fele magyar volt. Azt is előírták, hogy közöttük a céheknek, a kézművesek testületeinek is helyet kell foglalniuk. Az új rendszer választási módjával biztosította a néhány gazdag kézműves szakmával kibővített német és magyar vezetöréteg hatalmát a városban. Középpolgárságon egy elég széles réteget értünk. Ide tartoztak a vezetőréteghez nem tartozó, szegényebb kereskedők, elsősorban a kalmárok, a kézművesek többsége, a kisebb szőlőbirtokosok, szegényebb háztulajdonosok. Arányukat nem tudjuk meghatározni a városon belül. Közöttük a legjobban szervezettek a céhek voltak, amelyeknek kettős feladatuk volt. Egyrészt a felsőbbség általuk gyakorolta a minőségellenőrzés feladatát, ami különösen az élelmiszeriparnál volt fontos. (Meg kellett például akadályozni, hogy a mészárosok romlott húst hozzanak forgalomba.) Másrészt fontos érdekvédelmi szerepük volt, s ez elsősorban a céhen kívüliek ellen irányult. Tiltották, hogy a céhbe be nem lépett városi iparos a mesterségét gyakorolja, illetve, hogy más városi kézműves áruit eladhassa, kivéve a sokadalmak idejét. A szakma - és az egész kézművesség - érdekeit a város vezetésével szemben is természetesen a céhek képviselték. A céhek ezen kívül egyben vallásos testvérületek is voltak, amelyek valamely templomban saját oltárral rendelkeztek. 40