Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - Népességnövekedés, demográfiai jellegzetességek, a bevándorlók beilleszkedési lehetőségei

A XVIII. századhoz képest csökkent a külföldi, és jelentős mértékben megnőtt a honi bevándorlók aránya, utóbbiak közül csökkent a falvakból és nőtt a mezővárosokból érkezők száma. Szórványos - és csak a férfiakra vonatkozó - adatok azt tanúsítják, hogy a bevándorlókat a fiatalabb korosztályok túlsúlya jellemezte. Az 1821 és 1823 között külföldről érkezők 75-80 százaléka 30 évnél fiatalabb volt, többségük a 16-25 éves korcsoportba tartozott. Hasonló lehetett a belföldi bevándorlók kormegoszlása is, aminek következtében a 17-40 éves férfiak aránya a városban a század elejei 35 százalékról 4l-re emelkedett és az 1838. évi árvízig e körül az érték körül mozgott. Az árvizet követő évtizedben, nyilván, mert a helyreállítási munkáknál elsősorban e korosztály munkaerejére volt nagy kereslet, már ők tették ki a férfilakosság csaknem felét. A nagykorú férfiak kormegoszlásának eltolódása a fiatalabb évjáratok felé kellően magyarázza a nős férfiak arányának erőteljes csökkenését a század elejéhez képest. A század elejétől az 1830-as évek végéig a 17-40 éves férfiaknak körülbelül a fele élt házasságban. Az árvizet követő években ez az arány 44 százalékra süllyedt, majd az 1845/46-ban az éhínség következtében felduzzadt lakosság körében csak 39 százalékot tett ki, és még 1847/48-ban is csak 43 százalékra emelkedett. Csökkent az ezer főre jutó házasságkötések száma is: míg az 1780-as években ezer főre 12, az 1800-as évek végén 14 házasságkötés jutott, ez a szám az 1820-as évek végére 8-ra csökkent. A házassági esélyek romlását tanúsítja az első házasságkötési kor csekély emelkedése is, a század eleji 27,9 évről az 1820-as évek végétőljellemző 29,2 évre. A családalapítás esélye elsősorban a bevándorlók számára vált nehezebbé: életkoruk a házasságkötésnél magasabb volt, mint a pesti vőlegényeké, és amazoknál gyakrabban kötöttek frigyet özvegy asszony okkal. A másik demográfiai mutató, amely a társadalom szerkezetében végbemenő és nyilván a nagyarányú bevándorlással összefüggő változást mutat: a nemek arányában beállott módosulás. A XVIII. század végén még csekély nőtöbblet mutatkozott: 1781-ben például 100 férfira 105 nő jutott. A XIX. század első évtizedének bevándorlási hullámában a férfiak voltak többségben, ennek eredményeképpen 1808/9-ben a 100 férfirajutó nők aránya 96-ra csökkent. A bevándorlás átmeneti lelassulásának éveiben a nemek aránya kiegyenlítődött, majd az 1830-as évektől az 1840-es évekig csekély nőtöbbség mutatkozott, elsősorban a cselédek, napszámos93