Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - Népességnövekedés, demográfiai jellegzetességek, a bevándorlók beilleszkedési lehetőségei

nők, valamint a szolgáltatásban és a lassan szaporodó gyárakban alkalmazott női munkaerő számának gyarapodása következtében. A tömeges bevándorlás valamelyest módosította a lakosság etnikai és vallási összetételét is. Bár az előbbire vonatkozóan e korszakból sem rendelkezünk megbízható adatokkal, mind a nevekből következtethetően, mind a kortársi megítélésre támaszkodva megállapítható, hogy a lakosság, s főleg a polgári felsőbb rétegek többsége továbbra is német nyelvű volt. A bevándorlás által erősebben érintett Pesten azonban jelentős mértékben gyarapodott a magyar ajkúak (vagy legalább is mindkét nyelvet beszélők) száma és aránya. Változást jelentett az is, hogy a magyarok aránya immár nemcsak a vidékről bevándorolt, szakképzetlen alsóbb rétegeknél volt számottevő, számukat jócskán gyarapították a kormányhivatalok túlnyomórészt nemesi tisztviselői, valamint a mind nagyobb számban itt összpontosuló írók, tudósok, művészek. A tárgyilagosnak aligha tekinthető 1851. évi népszámlálás szerint ekkor a pesti lakosságnak 40 százaléka volt német, és 38 százaléka magyar nyelvű, míg Budán ugyanekkor a lakosság csaknem 70 százaléka német nyelvűnek vallotta magát. A nemzetiségi ellentétek azonban ekkor már nem öltöttek olyan éles formát, mint a XVIII. században, amiben szerepet játszott a német polgárság elmagyarosodási folyamata, pontosabban az a tény, hogy jól-rosszul elsajátították a magyar nyelvet, s a város lakosságát mindinkább a két, (esetleg három) nyelvűség jellemezte. Pontosabb adatok maradtak fenn a lakosság vallási összetételének alakulásáról. A főváros lakóinak túlnyomó többsége továbbra is a katolikus egyházhoz tartozott, bár arányuk Budán csekély mértékben, Pesten azonban jelentős mértékben csökkent: 90 százalékról 77 százalékra. Csökkent a görögkeletiek száma és aránya is, jelentősen növekedett viszont a protestánsok, különösen az evangélikusok száma. A legnagyobb mértékű a zsidó vallásúak számának növekedése volt: arányuk a század eleji 5 százalékról 13-ra emelkedett. A felekezeti ellentétek - különösen a korábban kirekesztett, de ekkor már versenytársaknak nem tekintett görögkeletiek tekintetében - enyhültek, erről tanúskodik többek között a különböző felekezetekhez tartozók (a század elején még markánsan megnyilvánuló) lakóhelyi szegregációjának oldódása. Kezdetben templomuk, imaházaik közelében tömörültek, az 1840-es évekre azonban egyenletesebben oszlottak el a különböző városrészekben, a zsidók kivételével, akik elsősorban a Terézvárosban és kisebb mértékben, a Lipótvárosban tömörültek. A pesti zsidóság beilleszkedését a városi társadalomba nemcsak a vallási előítéletek gátolták, 94