Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A főváros hatása vidékére

pessége így jelentős fogyasztóréteget jelentett a környező települések lakóinak, hiszen egyedül az évi lisztszükséglet hat-hétszázezer mázsára rúgott. Ilyen nagyarányú kereslet a környező falvak részére már a kisebb tételű eladásokat is kifizetődővé tette, és ez is ösztönözte a gabonatermelés növelését a körzetben. Néhány település, elsősorban a fővárosi keresletet megcélozva, zöldség- és gyümölcs termesztésére specializálódott. A közeli falvakból az asszonyok tejet és tejtermékeket, baromfit és tojást hordtak rendszeresen a piacra. A pesti kereskedelem főbb árucikkeinek egy része - a gyapjú és dohány - a piackörzetben fekvő nagybirtokokról, illetve parasztgazdaságokból került ki. A monokultúrák térhódítása növelte a parasztok piacra utaltságát, kedvező eladási lehetőségeik következtében pénzzel is rendelkeztek ahhoz, hogy a hiányzó terményeket, illetve a szükséges iparcikkeket beszerezzék. A XVIII. században a környék lakói a legszükségesebb iparcikkeket a fővárosi kézművesektől szerezték be. A XIX. század első felében a vidéki vevőkör összeszűkült, részben a külföldi iparcikkek tömeges behozatala, részben a vidéki kézművesipar fejlődése következtében. A főváros körzetében a vidéki kézművesipar fellendülése nagyobb mértékű volt, mint más városok vonzáskörzetében. Az 1828. évi összeírás adatai szerint Pest-Buda környékén ezer lakosra 15 kézműves jutott, míg a többi város körzetében átlagosan 6. A csak a pesti piacot látogató Pest megyei településeken az iparosok száma 1760 és 1828 között több mint két és félszeresére, az itt űzött mesterségek száma 38-ról 47-re nőtt, a többi város vonzáskörzetében a mesterek száma csaknem a felére csökkent. Míg a XVIII. század közepén a vidéki iparosoknak egyharmada élt a mezővárosokban, 1828-ban már háromnegyed részük ezekben tömörült, azaz a főváros közelsége nem akadályozta, hanem inkább serkentette a városias jellegű települések, kisebb kézművesipari központok fejlődését. Ennek következtében a fővárosi kézművesek elvesztették vezető szerepüket a város és vidék kapcsolatában, helyüket a XIX. században a kereskedők foglalták el. A pesti kereskedelem szerepét erősítették a közlekedés, a szállítás forradalmi változásai, az 1830-ban meginduló gőzhajózás és az 1840-es években kiépülő vasútvonalak. 1828-ban, a főváros vonzáskörzetében 657 kereskedő működött, számuk 1760 és 1828 között ötszörösére növekedett. Itt ezer lakosra 3 kereskedő jutott, míg a többi város körzetében átlagosan 0,5. A vidéki kereskedők többsége vásározó kiskereskedő volt, egy részük, főleg a zsidó házalók, gabona, gyapjú, toll, bor, állat és bőr felvásárlásával és iparcikkek kis tételekben való eladásával foglalkozott. Áruik 90