Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A lakosság foglalkozási megoszlása: kézművesek és kereskedők

épületek közül említést érdemel az egykori budai városházának a Szentháromság téren álló épülete. A budai egyházi épületek közül kiemelkedő a vízivárosi ferences templom és a tabáni Szt. Katalin templom, valamint az óbudai trinitárius templom és kolostor. A polgárházak általában kisméretű, többnyire földszintes vagy legfeljebb egyemeletes, szerény barokk stílusú épületek voltak. A pesti világi barokk építészetnek úgyszólván egyetlen fennálló jelentékeny emléke a Péterffy palota, amelyben 1831 óta vendéglő működik (ma Százéves néven). Budán a barokk stílus emlékét ma is számos szerényebb épület őrzi. A külvárosok, különösen a belvárosoktól távolabb eső részeken, csakúgy, mint Óbuda, földszintes házaikkal, tágas udvaraikkal, kövezetlen, csatornázatlan utcáikkal sokáig megőrizték falusias jellegüket. Ez nem csupán a lakosság szerény anyagi lehetőségeinek következménye volt, hanem összefüggött azzal a ténnyel, hogy a XVIII. század első felében mindkét város, valamint Óbuda mezőváros lakóinak fő megélhetési forrása az őstermelés volt. A szántóművelés jelentősége korlátozott volt: termése a gyorsan növekvő lakosság önellátásra sem volt elegendő. Budán és Óbudán a legjelentősebb termelési ág a szőlőművelés volt; Pesten a bortermelés alárendelt szerepet játszott a város határán belüli, de főleg a Pesttel határos bérelt pusztákon folytatott állattenyésztés és a marhakereskedelem mellett. A XVIII. század folyamán a mezőgazdaság Pesten fokozatosan háttérbe szorult a kibontakozó kézművesipar és a fellendülő kereskedelem mögött. Bár a kézművesipar Budán is jelentős mértékben tért hódított, a szőlőművelés itt a XIX. század végéig a polgárok jelentős jövedelemforrása maradt. Óbuda gazdasági életét a XVIII. és XIX. század folyamán alapvetően a mezőgazdaság határozta meg. A lakosság foglalkozási megoszlása: kézművesek és kereskedők A gyorsan szaporodó lakosság növekvő igényei, azaz a kedvező értékesítési lehetőségek egyre több kézművesmestert vonzottak a fővárosba. Mint ahogy a város jogállását is középkori eredetű kiváltságlevél szabályozta, a kézművesek szintén a középkori céh-privilégiumok, a céhszervezet felélesztésével igyekeztek érdekeiket érvényesíteni. A XVIII. század második felében Budán és Pesten több száz, mintegy 130 céhbe tömörült kézműves elégítette ki a helybeli lakosság és a környe83