Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A lakosság foglalkozási megoszlása: kézművesek és kereskedők

ző falvak mindennapi iparcikk szükségletét. Mellettük mind gyakrabban jelentek meg a módosabb polgárok és a városba betelepülő nemesek luxus-igényeinek kielégítését szolgáló mesterségeknek - gyakran a céhes kereteken kívül működő képviselői is. Annak ellenére, hogy a mesterségek számát tekintve Buda és Pest az élenjárt a magyar városok között, a céhes ipar termelése főleg a helyi és a szűkebb környék ellátását tudta, azt is csak részlegesen, biztosítani. A céhekbe tömörült kézművesek a termelést aprólékos rendszabályokkal szűk korlátok közé szorították. A versenyt hatalmi eszközökkel kiküszöbölni igyekvő szabályzataik érvényesítésében hathatós támogatást élveztek a hasonlóan konzervatív gazdaságpolitikát folytató városi tanács részéről. A tőkehiány, a külföldi iparcikkek versenyhelyzetét előnyösen befolyásoló vámrendszer mellett ez is erősen gátolta a XVIII. század hetvenes éveiben megjelenő manufaktúrák szélesebb körű elterjedését. Bár Pestet nagyforgalmú vásárai már a század közepe táján az országos kereskedelem központjává emelték, a nagybani forgalom igazi haszonélvezői nem a helyi kereskedők voltak. Ez utóbbiak általában a helyi igények kielégítését célzó kiskereskedelmet folytattak, és - a kézművesekhez hasonlóan - céhes szervezetük, a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület segítségével igyekeztek versenytársaikat kiszorítani. A XVIII. század végéig fő ellenfeleik a terményekkel és iparcikkekkel nagykereskedelmi tevékenységet folytató „görög kereskedők" voltak. Ezek a balkáni eredetű szerb, bolgár, albán és kisebb részt görög kereskedők nevüket onnan nyerték, hogy általában a görögkeleti vallás követői voltak. Üzleti sikereiket az 1718-ban a törökkel kötött pozsareváci békeszerződésben megszabott vámkedvezmények, valamint balkáni üzleti és családi kapcsolataik alapozták meg. Ők voltak a pesti kereskedelmi forgalom szervezői és fő haszonélvezői mindaddig, míg 1772-ben vámkedvezményeiket eltörölték. 1774-től csak azoknak a görög kereskedőknek engedélyezték a szabad kereskedést, akik - letéve az uralkodónak a hűségesküt (korábban ugyanis török alattvalóknak számítottak) - családjukkal együtt a városban települtek meg. A hűségeskü következtében azonban törökországi vagyonukkal együtt elvesztették jól kiépített kereskedelmi és hitelkapcsolataikat is, és fokozatosan kivonultak az üzleti életből. Elsősorban a vagyonos, nagy volumenű kereskedést folytatók, akik közül sokan a nemességbe emelkedtek, megszerezvén az ehhez szükséges földbirtokot is. Polgári értékrendszerüket, mentalitásukat azonban nem tagadták meg teljesen; előnyben részesítve a városi ingatlanszerzést 84